Vízkereszt utáni csütörtök – 1Jn 4,19-5,4; Lk 4,14-22a
Milyen hatással van életünkre (= kapcsolatainkra) az Ige megtestesülése?
A mai evangéliumban Jézus magára alkalmazta Izaiás próféta jövendölését. Azért lett szegénnyé, hogy a szegényeknek örömhírt hozzon, hogy minket gazdaggá tegyen, kiszabadítson a rabságból, megszabadítson a vakságunkból, stb.
Jól tudjuk, hogy életünk kapcsolatokból áll, és amilyenek a kapcsolataink, olyan értékes/gazdag, vagy olyan sivár/szegény az életünk. Az igazi szegény az, akit nem szeret senki, illetve aki nem szeret senkit, az igazi rabság az, amikor valaki a gyűlölet és harag börtönében van bezárva, az igazi vakság az, amikor valaki nem látja, hogy életének a szeretet ad értelmet és értéket, stb.
J
ézus örömhíre, hogy Isten atyai szeretettel szeret minket, és ebből következőleg nekünk testvéri szeretettel kell szeretnünk egymást, ami annyit is jelent, hogy egymásnak megbocsátva, egymást kell feloldoznunk a harag bilincseiből. Így megtapasztaljuk azt, hogy aki szeret, és akit szeretnek, az szegény nem lehet. Akkor sem, ha a világ szemében szegényekké lettünk, mert anyagi javainkat teljesen a szeretet szolgálatába állítottuk.
Elsősorban az Istennel való kapcsolatunkban kell fejlődnünk. Ez a kapcsolatunk segíti az egymással való kapcsolatainkat. Tehát a láthatatlan és felfoghatatlan Istenbe vetett hit és az iránta való szeretet nem idegenít el minket egymástól, még a hitetlen emberektől sem. Mert az Isten iránti szeretetünket csak úgy élhetjük át és mutathatjuk meg, ha Isten törvényei szerint élünk, melyek közül a legfőbb (az összes törvény foglalata) a szeretet parancsa. A parancsok mélyén egyetlen mozgató erő működik: a szeretet. Jézus Krisztus megtestesülése, halála és feltámadása nyilvánvalóvá tette, hogy Isten szeretete és a felebarát szeretete elválaszthatatlanok egymástól.
Csak ebben az egységben állítható Isten parancsairól, hogy nem nehezek. És persze akkor, ha nem a magunk erőfeszítésével akarjuk teljesíteni. A szeretet ugyanis Istentől való, és aki Jézus Krisztusban hisz és megkeresztelkedik, az erre a szeretetre válik képessé, hiszen az Atya igazi gyermekévé lesz a Szentlélekben.
Ha a keresztségben kapott, megújult természetünk szerint élünk, akkor a szeretet nem nehéz. Ha azonban hagyjuk a régi, önző és ezért szeretetlen természetünket érvényre jutni, akkor a szeretet parancsát emberfelettien nehéznek, sőt teljesíthetetlennek fogjuk találni.
Egyedül az élő hit képes győzni a világ fölött, és győzni szívünkben a világ erői, az önzés és a gőg fölött. Ez tesz képessé minket arra, hogy felülemelkedjünk egymással való kapcsolataink nehézségein, amelyeket csak szeretetben lehet – és tudunk – megoldani.
Imádkoznunk kell egymásért is, hogy a Szentlélek kenete által mindnyájan alkalmasak lehessünk befogadni és tovább adni Jézus örömhírét, azt, hogy Isten irgalmas és hűséges szeretettel szeret minket!