December 25. Pásztorok miséje – Lk 2,15-20
Mit jelent a számunkra karácsony ünnepe?
A 4. században már általánossá vált, hogy ezen a napon három különböző misét lehet mondani. Szent Ágoston (354-430) már azt is megmagyarázza, hogy mi ennek az oka. Az éjféli misében Krisztus földi születésének emlékét látták, a reggeli misében (amit ma „pásztorok miséjének” nevezünk) Krisztusnak az emberi lélek számára való születését (megváltást), míg a nappali misében az Atyától való örök születését ünnepelték.
A karácsony a befogadásnak, az elfogadásnak az ünnepe, a Megváltó fogadásának, egymás elfogadásának és Isten szándéka elfogadásának az ünnepe.
Gond
olkodjunk el azon, hogy miért a legnyomorultabb barlangistállót választotta ki Isten. Miért olyan szerényen, félrevonultan, csendben történt a semmihez sem fogható és megismételhetetlen esemény? Fontos üzenete van annak, hogy az angyalok a pásztoroknak hirdették meg az örömhírt, és nem a főpapoknak, az előkelőségeknek vagy legalább a „tisztességes” közembereknek. A pásztorok a társadalom peremén állóak voltak, erkölcsteleneknek, becstelennek tartották őket, a bíróságon nem tanúskodhattak, stb.
A Megváltó születésének örömhírére a pásztorok azonnal útnak indultak, hogy felkeressék az újszülöttet. Igazán a pásztorok tudták értékelni, hogy mit jelent egy szükséghelyen megszületni, és hogy Isten Fia, akit a „tisztességes emberek” nem fogadtak be, a barlangistállót is elfogadta. A pásztorok hittel elfogadták, felismerték a kicsiny gyermekben a Messiást.
Isten azért vállalta, hogy ilyen körülmények között szülessék meg, azért érkezett védtelen, gyönge kisgyermekként, hogy merjük végre elhinni, semmi mást nem akar tőlünk, mint önmagát adni nekünk. Azért érkezik így, hogy merjük őt a karjainkba venni, magunkhoz ölelni. Ha valaki megérti ezt a nagy titkot, akkor a szíve megtelik örömmel, az élete pedig megtelik tartalommal, hiszen az örök, teremtő Isten számára végtelenül értékesek vagyunk. Karácsony ünnepe arra hív bennünket, hogy nyissuk meg a lelkünket, és engedjük, hogy a szelíden önmagát ajándékozó Isten belépjen az életünkbe, és betöltsön minket az Ő életével!
! Isten elfogad minket olyannak, amilyenek vagyunk. De nekünk is el (be) kell fogadnunk Őt. Most is jön, keresi az alázatos és megtört emberi szíveket. A mi szívünk ajtaján is kopogtat, hogy megnyissuk és szállást adjunk neki. Nem kér gazdag ajándékokat, Ő hozza gazdagon a szeretet ajándékát nekünk és azoknak, akik mellettünk élnek. Fényt hoz a sötét emberi szívekbe és a tragédiáktól megfeketedett világba.
Mi nemcsak Krisztus 2000 évvel ezelőtti megszületésének napját ünnepeljük, hanem az Ő bennünk való születését is. Nekünk, akik örömmel befogadjuk Őt, az a küldetésünk, hogy rajtunk keresztül szülessék bele Isten a világba. Vállaljuk ezt szívesen és örömmel, és az általunk megtapasztalt örömet kínáljuk fel az egész világnak!