Évk. 34. „Krisztus Király” vasárnap B. – Jn 18,33-37
Akarjuk-e, hogy Krisztus legyen a mi királyunk?
Azt gondolhatjuk, hogy idejétmúlt a mai ünnep elnevezése. Tudnunk kell, hogy még száz éve sincs, hogy XI. Piusz pápa 1925-ben avatta az egyházi év utolsó vasárnapját „Krisztus király ünnepévé”, amikor már egyáltalán nem tűnt „időszerűnek”. Hiszen éppen azokban az években sorra döntötték le világszerte a királyi trónokat, és Európa a diktatórikus rendszerek megalakulásának korszakát élte. Oroszországban már 8 éve dúlt a bolsevizmus és a polgárháború, Magyarországon is megszűnt már a királyság, sőt, nemzetünk túl volt a proletárdiktatúrán is.
Érdemes felidézni, hogy 1925-ben XI. Piusz pápa hogyan indokolta a mai ünnep bevezetését. (Közben elgondolkodhatunk azon, hogy XI. Piusz pápa helyzetértékelése mennyire érvényes a mai korunkra is.) „…akadtak államok, amelyek azt hitték, hogy Istenre nincs szükség, és amelyek vallása istentelenségből és istenmegvetésből állott. Mindenütt a gyűlölet vetése érik, a népek között az irigység és vetélkedés tüze lángol, amely hátráltatja a béke helyreállítását. A mértéktelen mohóság, amely nemritkán a közjó és a hazaszeretet látszatával kendőzi magát… – ebből támad a polgárok meghasonlása egymással, és az a féktelen, vak önzés, amely csak a maga javát nézi, és mindent eszerint mér és ítél meg… Alapjaiban rendült meg és a vesztébe rohan a társadalom.” ! 93 évvel ezelőtt nem vették komolyan XI. Piusz pápa figyelmeztetését, és ahogyan 2000 évvel ezelőtt Jeruzsálem pusztulását az eredményezte, hogy nem fogadták el Jézust, ugyanúgy következett a második világháború, és a mai helyzet is pusztuláshoz vezet, ha nem fogadjuk el Krisztust királyunknak.
Három éves működése idején Jézus azt is kerülte, hogy őt Messiásnak nevezzék, és nem engedte, hogy erőszakkal királlyá tegyék. Amikor kiszolgáltatva, megcsúfoltan és megalázottan állt a földi hatalom képviselője, Pilátus előtt, nem tagadta, hanem Pilátus kérdését idézve nyíltan vállalta: „Te mondtad, hogy én király vagyok.” Jézus tudta, hogy mi vár rá, mégis nyugodt volt. Nem védekezett, nem kereste a szabadulást. Megjegyezte azonban, hogy Ő nem úgy király, ahogyan a zsidók és Pilátus is gondolták. „Az Ő országa nem innét való. Azért született, és azért jött erre világra, hogy tanúságot tegyen az igazságról.” Aztán még hozzátette, hogy az Ő „szavára azok hallgatnak, akik az igazságból valók”.
A Jézus által képviselt igazság telve van irgalommal és szeretettel, mert Ő a bűnbánó bűnösökért jött. Még a kereszten is mint király engedi be az Ő országába az irgalmas ítéletért könyörgő gonosztevőt.
! Királycsúfolás és trónfosztás helyett királyavatásra van szükségünk, értelmünk, akaratunk és szívünk Isten előtti hódolatára. Az után kell vágyódni, azt kell keresni és azt kell tenni, amit Krisztus akar, hogy az Ő „királysága” által egyéni és közösségi életünkben egyaránt megvalósuljon Isten „uralma”, az Isten országa.