Évközi 30. vasárnap B. – Mk 10, 46-52 – Az örök élet elnyerését tartjuk-e a legfontosabbnak az életünkben?
A mai evangéliumban Márk evangélista a jerikói vakot állítja elénk példaképül, aki koldulásra kényszerült és alamizsnából élt, de amikor hallotta, hogy a názáreti Jézus közeledik, felismerte élete nagy lehetőségét. Nem törődve azzal, hogy „zavaró tényezővé” válik a Jézus körül tolongó „tömeg” számára, hittel eltelve éktelen kiáltozásba kezdett: „Jézus, Dávid Fia, könyörülj rajtam!”
Hite kiállta azt a próbát is, hogy Jézus nem hallotta meg azonnal a kiabálását, a körülötte állók pedig „szóltak neki, hogy hallgasson”. Amikor aztán Jézus hívta, nagy elszántsággal indult Jézushoz, minden segítség nélkül. Hátrahagyta a sok évtizeden keresztül védelmezett előnyös kolduló helyét, a köpenyét is, egyetlen védelmét az időjárás viszontagságai ellen, a kolduláshoz nélkülözhetetlen fatányérkáját a hozzá tartozó kővel, amellyel csörgetve koldult, és mindent, ami addigi megélhetését jelentette.
Jézustól nem anyagi alamizsnát kért, hanem a „látás” ajándékát. Nemcsak a külső látását nyerte vissza, hanem a belső látása is kiteljesedett, amelynek az volt a bizonyítéka, hogy amikor Jézus azt mondta neki: „Menj, a hited megmentett téged”, nem ment el, hanem szakítva addigi koldus életével, „vele tartott az úton”. És Jézussal maradt nemcsak aznap, hanem mindvégig, sőt Jézus kereszthalála és feltámadása után is ott volt az első keresztények között. Nem véletlen, hogy Márk evangélista lejegyezte a nevét.
Mi is kérjük Jézust, hogy óvjon meg minket a lelki vakságtól! Nagy tömegek „sötétségben és a halál árnyékában ülnek”. A lelki vakságot megszokták, nem is tekintik betegségnek, nem is vágyódnak gyógyulásra. Mi forduljunk hittel Jézushoz! Kérjük tőle annak meglátását, amire igazán szükségünk van, amit csak Ő tud megadni! A Krisztussal való találkozás vetkőztessen ki régi életünkből, és kövessük Őt, éljünk tanítása szerint! Legyünk világossága az élet országútjának árokpartján ülő vak embertársainknak is!
Tanuljunk a Jézust körülvevő tömeg intő példájából is! Megpróbálták a vak koldust lebeszélni arról, hogy Jézus után kiáltozzon. A legtöbben talán nem is tartották ezt a vakot méltónak arra, hogy Jézus akár csak egy pillantást is vessen rá. Úgy gondolták, hogy bizonyára valamilyen ocsmány bűne miatt érdemelte ezt a sorsot. Vagy ha így született, akkor esetleg a szülei követtek el valamilyen súlyos bűnt. Maguk az apostolok is feltették a kérdést: „Mester! Ki vétkezett? Ez, vagy a szülei, hogy vakon született”? Ezért nem siettek a vak segítségére akkor sem, amikor Jézus hívta őt. – Mi ne vessük meg a betegeket, ne akadályozzuk, hanem segítsük őket Jézushoz!
Pár nap múlva Mindenszentek ünnepe, másnap pedig a Halottak napja lesz. Ne feledjük, hogy életünk célja és értelme: az örök világosság! Nekünk nem a földi jólétet, hanem az örök boldogságot kell keresnünk. Azt kell kérnünk, hogy már itt a földön is Istenhez tartozhassunk, és majd eljussunk az Ő színe látására, amikor örök boldogságban együtt lehetünk Istennel és szeretteinkkel.