Évközi 29. hét, csütörtök – Lk 12,49-53
Békések és szelídek tudunk-e maradni erőszakos és gyűlölködő környezetben is?
Vajon mire gondolt Jézus, amikor azt mondta, hogy „Azért jöttem, hogy tüzet gyújtsak a földön”.
Az ószövetségi időkben és Jézus korában is a tűz Isten jelenlétének, Isten dicsőségének és szentségének volt a jele. Jézus szavait a tűz fellobbantásáról Lukács evangélista a Szentlélek kiáradására vonatkoztatta. Ezt bizonyítja az Apostolok Cselekedeteinek könyve is, amelynek szintén Lukács volt az írója. Ap.Csel 2,3 szerint „Lángnyelvek lobbantak és szétoszolva leereszkedtek mindegyikükre. Mindannyiukat eltöltötte a Szentlélek.” A Szentlélek hajtotta végre azt a radikális megújulást, amely Jézus küldetésének a célja. Jézus az Isten iránti szeretet tüzét akarja meggyújtani és felszítani bennünk, hogy ez a tűz megtisztítson minket.
A próféták az üdvösség idejét úgy hirdették, mint a béke korát, a Messiást pedig a béke meghozójaként várták. Jézus mégis arról beszélt, hogy tanítása békétlenséget és viszályt okoz még a családokban is. Mi az oka ennek? Félreérthetőek Jézus szavai. Úgy tűnik, mintha Ő akarná a „szakadást” és a viszálykodás tüzének a lángra lobbanását. Pedig neki nem ez a célja. De előre látta, hogy az igazságról szóló tanítása megosztást fog kelteni, szavai követésének ez lesz a következménye.
Isten szeretetét és Krisztus igazságát ugyanis nem mindenki akarja megismerni és elfogadni, vannak, akik elutasítják. Ez okozza a szakadást az emberek között, sőt olykor még a családokon belül is.
Már az első keresztények is megtapasztalták, és később az Egyház története folyamán mindvégig megfigyelhető, hogy Jézus tanításának követése szembeállítja egymással a jót és a rosszat, az igazságot és a hazugságot, az igazságosságot és az igazságtalanságot, a békét és az erőszakot, a Jézusban hívőket és a hitetleneket. Jézus tanításának követése akkor válik drámaivá, amikor a Jézus által képviselt értékeket, illetve ezek hiányát az egyik oldalon is és a másikon is emberek képviselik, a hívők és a nem hívők. A kétféle magatartás összeütközése miatt alakulnak ki a „konfrontációk” az emberek között.
Amint Jézus első eljövetelének ideje döntő idő volt, így kell a keresztényeknek is a saját életüket döntési lehetőségként felfogni Isten akarata mellett. A megoszlás és meghasonlás, amely Jézus miatt még a családtagok és rokonok között is viszályt okozhat, annak a jele, hogy megkezdődött a végső idő, amely mindenkitől döntést kíván. Ezeket, a fizikai szenvedésnél olykor sokkal nagyobb fájdalmakat is vállalnunk kell, hogy üdvözüljünk. Jézus nagy árat fizetett a mi üdvösségünkért. Az általa hozott béke komoly feladat, nem pedig semmittevés. Fel kell készülnünk arra, hogy mások felháborodását megértve, ugyanakkor szelíden, a szeretetből fakadó türelmünket és nyugalmunkat megőrizve, megalkuvás nélkül védelmezzük Krisztus igazságát!
Isten békéje, amely minden értelmet meghalad, őrizze meg szívünket és elménket Urunknak, Jézus Krisztusnak dicsőséges eljövetelére!