Évk. 28. hét, szombat – Lk 12, 8-12
Hajlandók vagyunk-e bűneinket elismerni és megbánni? (Együttműködünk-e a Szentlélekkel?)
Megdöbbentő Jézusnak az a kijelentése, hogy „Aki a Szentlelket káromolja, az nem nyer bocsánatot.” Kérdés: Eszerint van olyan bűn, amelyet nem bocsát meg az Isten? Petrus Lombardus középkori olasz teológus óta (†1164) hat Szentlélek elleni bűnt különböztetünk meg: 
(1) Vakmerőség (ha valaki nem törődik azzal, ami az üdvösségét veszélyezteti). (2) Kétségbeesés (ha valaki a reménytelennek tűnő helyzete miatt elkeseredik, vagy nekikeseredetten elszánt lesz). (3) Tusakodás a megismert igazság ellen (ha nem akarja azt elfogadni). (4) A kegyelem irigylése másoktól. A (5) megátalkodottság (makacsul, konokul kitart bűnében). (6) A bűnbánat hiánya.
! Isten megbocsát minden bűnt, amelyet valaki elismer, megbán, és amiért kéri Isten bocsánatát a szentgyónásban. A Szentlélek elleni bűn megbocsátásának az akadálya nem az Istenben van, hanem a bűn elkövetőjében, abban, aki nem akarja elismerni, hogy bűnt követett el, ezért úgy érzi, hogy nincs mit megbánnia, és nincs miért kérni Isten bocsánatát.
Isten mindenható szeretete sem képes megmenteni azt, aki nem akarja, hogy megmentsék. Aki nem fogadja el a Szentlelket, az nem fogadja el Isten megvilágosító, segítő és megszentelő kegyelmét, vagyis nem fogadja el Isten irgalmát, tudatosan elzárkózik Istentől. Tehát nem a gyarlóságból, gyöngeségből elkövetett bűnökről van szó, hanem az egyszer már felismert, végtelen isteni szeretet elutasításáról. Aki szándékosan megtagadja és elutasítja bűnei bocsánatát és a felajánlott üdvösséget, annak az Isten „nem tud” megbocsátani.
Erre a széles útra lép az, aki érveket kovácsol, hogy miért nem fogadja el magára nézve kötelezőnek Krisztus vagy az Anyaszentegyház tanítását, erkölcsi parancsait, szentségi rendjét (különösen is a szentgyónást illetően). ! A Szentlélek elleni bűn megfoganása, majd növekedése és érlelődése már akkor elkezdődik, amikor valaki akár csak egyetlen parancsot nem fogad el, vagy nem veszi komolyan, hogy annak megszegése bűn. Júdásban Jézus elárulásának a bűne onnantól kezdve érlelődött, amikor Kafarnaumban ő sem fogadta el Jézusnak az élet kenyeréről szóló tanítását. Konoksága (önfejűsége) és ellenszegülése folyamatos maradt, sőt egyre keményebb lett. Nem hallgatott a figyelmeztetésekre még az utolsó vacsorán és a getszemáni kertben sem, és jóllehet tudta, hogy bűnt követett el (ő maga mondta, hogy „Vétkeztem, elárultam az igaz vért”), de nem akarta elfogadni Jézustól bűnei bocsánatát.
! Ha mindennap segítségül hívjuk a Szentlelket, és sugallatára hallgatva igyekszünk változtatni életünkön, helytelen viszonyainkon és javítani kapcsolatainkon, akkor az üdvösség felé vezető keskeny, de biztos úton haladunk, és minden bizonnyal célba is érünk.