Évk. 28. hét, szerda – Gal 5,18-25; Lk 11, 42,46
„Testi” vagy „lelki” emberek vagyunk-e?
Szent Pál segít válaszolni arra kérdésre, hogy ki a „testi” vagy a „lelki” ember. A mai szentleckében felsorolja a két típusra jellemző tulajdonságokat is.
A „testi ember” gátlástalan ösztönei és vágyai szerint hajszolja a „testi” élvezeteket, a „lelki” ember pedig a Szentlélekkel együttműködve uralkodik „rendetlen” hajlamain.
A testi ember cselekedetei között Szent Pál a paráznaság (bujaság) mellett felsorol még néhányat: az ellenségeskedés, a viszálykodás, a vetélkedés, a harag, a veszekedés, a szakadás, a pártoskodás, az irigykedés, stb. A Rómaiaknak írt levelében figyelmeztet, hogy mivel a Lélekkel való közösséget leghamarabb a hiú dicsvágy, az irigység ronthatja meg, ezért „Ne törtessünk kihívóan, egymásra irigykedve hiú dicsőség után!” 
Hozzáteszi: „Ha test szerint éltek, meg fogtok halni, de ha a lélekkel megölitek a test cselekedeteit, élni fogtok.” Megjegyzendő, hogy a „lelki élet” felölel minden önzetlen szeretettel kapcsolatos „testi” cselekvést is, így például a szentségi házasságban történő szerelmi testi egyesülést. Ezzel szemben az önzés és a kevélység akkor is a testi ember sajátja, ha a „lelki” javak szintjén nyilvánul meg. „Akik keresztre feszítették testüket szenvedélyeikkel és kívánságaikkal együtt”, ez jelenti a bűnös önzés teljes feladását, a „krisztusi életet”.
A mai evangéliumi részletben Jézus azt tanítja, hogy a törvény teljesítésének indítóoka ne a becsvágy legyen, hanem a mennyei Atya akaratának keresése és teljesítése. A farizeusok bűne ugyanis: „Elhanyagoljátok az igazságosságot és az Isten szeretetét.”
! Mindenképpen meg kell tenni azt a jót, amire az igazságosság és az Isten szeretete késztet. Ezek az Istennel való kapcsolatból és az emberszeretet parancsából következnek. Ugyanakkor nem szabad elhagyni azt a jót, amire az Egyház törvényei mint minimumra köteleznek (vasárnapi szentmise, napi imádság, stb.), mert ezek az előbbiek teljesítését segítik.
De nem elegendő bizonyos jó cselekedetek elvégzése, vagy bizonyos tettektől való tartózkodás. A jó gyümölcsök nem abból fakadnak, hogy tudjuk, mit kell megtennünk, és mi az, amit kerülnünk kell. A keresztény élet nem a mi erőlködésünknek, hanem a Szentlélek működésének az eredménye. A mi érdemünk csak annyi, hogy engedjük Őt munkálkodni. NB! Róm 6,22: „Gyümölcsötök (!) a megszentelődés”. A mai szentleckében Szent Pál ezek közül is felsorol néhányat, amelyek jellemzőek a „lelki emberre”: szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás.
! Ha „lelki” emberek akarunk lenni, akkor kérjük Istent: „Cselekedeteinket előzd meg kegyelmeddel és kísérd segítségeddel, hogy cselekedeteinket mindig veled kezdjük, és segítségeddel be is fejezhessük!”