28. hét, kedd – Lk 11,37-41
Vigyázunk-e lelkünk tisztaságára?
A vallásos zsidókban már Krisztus előtt tudatosult, hogy súlyosan szennyezett lelki környezetben élnek. Ezért a piacról hozott élelmet és edényeket nem elsősorban egészségügyi okokból kellett megmosniuk, hanem inkább azért, mert bűnös ember keze érintette, és szerintük ezzel azok „tisztátalanná” váltak. De már a próféták is hirdették, hogy a szertartásoknak önmagukban nincs semmi értelmük, ha nem járnak belső megtisztulással. Isten előtt a lelkület (a szándék) megtisztítása a fontos.
Jézus ezt a tanítást akarta folytatni, amikor a törvények külső megtartására kényes, gazdag farizeusnál vendégeskedve étkezés előtt tudatosan nem mosott kezet. Biztos, hogy ezt nem feledékenységből tette, hiszen sok minden eszébe juttathatta, hogy kezet kellene mosni: a feltűnő helyen levő mosdótál, a szolga a törülközővel, a másik vendég, aki kezet mosott, stb. Jézus arra akarta felhívta a figyelmet, hogy az igazi megtisztulás csak belülről fakadhat. Az ember nem azzal lesz tisztává, hogy az edények külsejét mosogatja, hanem azzal, hogy azok tartalmát megosztja. Így szabadul meg ugyanis az önzéstől és a kapzsiságtól, amelyek belülről teszik az embert tisztátalanná.
A tisztaság tehát nem a többi embertől való távolság tartásával (= elkülönüléssel), hanem éppen ellenkezőleg: a szívbéli feléjük-fordulással, az áldozatos szeretet cselekedetei által érhető el.
Az alamizsnálkodás önmagában nem tesz tisztává. Viszont aki kitart az érdek nélküli szeretetben, aki a viszonzás elvárása nélkül szétosztja javait, idejét, energiáját a rászorulók között, az alkalmassá teszi magát arra, hogy eljusson a szív tisztaságára, és bűnei bocsánatot nyerjenek. Az irgalmasság cselekedetei nem csupán külsőleg tesznek erkölcsösebbé, hanem belülről formálnak át minket.
Jézus a tisztaság forrásaként magát Istent nevezi meg. Az érdek nélküli, önzetlen szeretet azért tudja szétosztani javait a viszonzás elvárása nélkül, mert minden gazdagsága az Isten.
Ahhoz, hogy óvjuk magunkat a világ káros mérgeitől, az Isten személyes jelenlétének lehetővé tételére és erősítésére van szükségünk. Ezt a szentgyónással, ezt követően pedig a szentmiséken való aktív részvétellel és szentáldozással, valamint a rendszeres, mindennapi imádsággal biztosítjuk. Tévhit, hogy saját erőnkből megtisztulhatunk és üdvözülhetünk. Csak Isten tisztíthat meg és üdvözíthet bennünket. Assisi Szent Ferenc szerint is akkor lesz tiszta a szívünk, ha mindig az élő Istenre figyelünk.
Már a Bölcsesség könyve is figyelmeztet, hogy „Nagy gonddal őrizd a szívedet, mert hiszen belőle indul ki az élet.” (Péld 4,23). Ne engedjük, hogy bármiféle önző és erőszakos (= tisztátalan) gondolat, vágy, érzelem beférkőzzön a szívünkbe és ott megtelepedjen! Imádkozzuk gyakran az 51(50). zsoltárból vett fohászt: „Tiszta szívet teremts bennem, ó, Istenem és újítsd meg a lelkületet bensőmben!” Te légy az én gazdagságom és minden vágyam beteljesítője!