Évk. 27. hét, szombat – Lk 11, 27-28
Erősödik-e a hitünk, és ezzel növekszik-e a boldogságunk?
A hitből fakadó tettek és a boldogság közötti kapcsolatot maga Jézus fogalmazta meg: „Boldogok, akik hallgatják Isten szavát és meg is tartják”. Amikor Mária azt mondta a „Magnificatban”, hogy boldognak nevezheti őt minden nemzedék, nagynéje, Erzsébet ezt mondta Máriának: „Boldog vagy, mert hittél.” Ezért lehetett Jézus anyja, és ez lett boldogságának az oka.
Minden ember boldogságának az alapja a Jézussal való személyes kapcsolat. Jézus nem hallgatóságot akar, hanem a testi rokonságnál is szorosabb kapcsolatot. Ez valósul meg azokban, akik az ő tanítása szerint élnek. A Jézussal való kapcsolatunk első lépése az ő szavainak a hittel való hallgatása. Ezt követi a megértés, aztán következik Jézus tanításának a hitből és szeretetből fakadó megvalósítása. Így jutunk el a Jézussal való egységre, illetve a közösségre vele és az Atyával a Szentlélekben, és egymással is.
Aki hisz Istenben, az tudja, hogy ebben a földi életben nem kell mindennek simán menni, nem itt és nem most kell minden lehetséges boldogságot felhalmoznunk. Életünk része a kudarc, a csalódás és a fájdalom is. De ezek miatt az életünk még nem tér le a boldogság felé vezető útról.
Azt is tudjuk, hogy a gondviselő Istenbe vetett hit nem azt jelenti, hogy ölbe tett kézzel, a sült galambra váró tétlen áhítattal várjuk, hogy majd az Isten helyettünk mindent elvégez. Ő nem teszi meg helyettünk azt, ami a mi dolgunk, és amire mi képesek vagyunk. De bölcsességet ad, hogy meg tudjuk tervezni, sorba tudjuk rendezni tennivalóinkat, el tudjuk dönteni, hogy mikor mi a fontos, meg tudjuk találni a helyes módszereket, és erőt is ad a kitartó küzdelemre. Ezért ha hirtelen túl nehéznek és nagynak tűnik a „kötelességek” halmaza, vagy váratlan megpróbáltatás áll elő, a kapkodás helyett mindig szánjunk időt az imádságra, és megkapjuk azt a bölcsességet és erőt, amit csakis a hitből meríthetünk!
! Boldogtalanok azok, akik ebben az életben akarják megtalálni a boldogságukat, és nem hisznek az örök életben. Csak azok lehetnek boldogok, akik soha nem felejtik, hogy az Isten szeretetre és boldogságra teremtette az embert. A boldogság biztosítéka tehát maga az Isten. Ezért nyugtalan a mi szívünk, amíg nem benne keressük a boldogságunkat. De (NB!) itt a földön a szeretet és a boldogság összetartozik a kereszttel és az áldozattal.
Azért jövünk a templomba, hogy Jézus tanításának hallgatása és a szentségekben való részesedés megvalósítsa és megerősítse a személyes kapcsolatunkat Jézussal, hogy megismerve Isten akaratát, teljesíthessük azt.
Kérjük a Szentlélek Úristen segítségét, hogy egymást is segítve eljussunk az egyre teljesebb hitre, szeretetre és a tökéletes boldogságra!