Évk. 27. hét, kedd – Lk 10, 38-42
Tudjuk-e, hogy mire gondolhatott Jézus, amikor a mai evangélium szerint azt mondta, hogy „csak egy a szükséges”? Mi mit gondolunk, mire van a legnagyobb szükségünk?
Nélkülözhetetlenül szükség volt Márta szolgálatára, és vitathatatlanul szükség lett volna Mária szolgálatára is, amikor „Jézus és tanítványai Jeruzsálem felé haladva betértek” hozzájuk. A tizenhárom éhes férfivendég mellett nyilvánvalóan ott volt még Lázár is. De Mária csak „odaült Jézus lábához, és hallgatta szavait”. Úgy tűnt, hogy észre sem vette Márta igyekezetét. Márta viszont egy ideig magában dohogott, aztán kitört belőle a méltatlankodás. De Jézus Mária pártjára állt. (Isten sohasem a támadó, hanem mindig a megtámadott védelmére kel.) Ráadásul Mártával szemben még meg is dicsérte Máriát: „Csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta. Nem is veszíti el soha.”
Márta hibája az volt, hogy nem tudta jó szívvel és örömmel végezni a szolgálatát, elborították a nyugtalanító gondok. Aztán pedig nemcsak a nővérét vádolta, hanemJézust is figyelmetlenséggel és érzéketlenséggel vádolta meg, amikor így szólt: „Nem törődöl vele (!), hogy nővérem egyedül hagy szolgálni?” Ráadásul felszólította az Urat (!), hogy utasítsa rendre Máriát: „Szólj neki, hogy segítsen nekem!”
Mit jelent az a „jobbik rész”, az „egyetlen szükséges”, amelyet Mária választott, amelyet nem szabad soha elveszíteni? A szeretet-kapcsolatot az Istennel és egymással. Ennek kell alárendelni minden tevékenységet. ! Nem a tevékenység rontja le az imádságos életet, és a munkánk nem szükségképpen fordítja el figyelmünket a legfontosabbról. Lehetnek gondjaink, sőt kell, hogy gondjaink legyenek, mert ezek az élethez és a szeretethez tartoznak. De nem szabad, hogy ezek nyugtalansághoz vezessenek. A gondterhelt nyugtalanság az Istenbe vetett bizalomnak és a szeretetben való fogyatékosságnak a jele. Viszont a gondok vállalása a szeretet nagyságának a jele.
! Az Isten igéjére való figyelés nem tétlenséget jelent, hanem épp ellenkezőleg: a szeretet cselekedeteire készít fel. Amint az Isten szerete és emberszeretet nem választható el egymástól, amint az imádság és a szolgálat is összetartozik.
Ha meg tudjuk különböztetni a fontos és a kevésbé fontos dolgokat, és nem feledkezünk meg az „egy szükségesről”, akkor imádságunk és munkánk mindig az Úrra való figyelés lesz.
NB! Mindig az egyetlen szükségesre kell figyelnünk: az Istennel (= az Atyával, a Fiúval és a Szentlélekkel!) való személyes kapcsolatra, és csak amiatt nyugtalankodjunk, ami ezt az „egy szükségest” veszélyezteti!
Vigyázzunk arra, hogy legyen helyes arányban a munka és az imádság az életünkben, és állítsunk mindent az Istennel és azokkal a személyekkel való kapcsolataink szolgálatába, akiket az Isten nekünk ajándékozott! Segítsen meg minket a Szentlélek, hogy mindig a legfontosabbat tegyük, és minden munkát és gondot szívesen és örömmel vállaljunk!