Okt. 8. Magyarok Nagyasszonya – Lk 1, 26-28
Hogyan (milyen feltétellel) lehet Szűz Mária – a Magyarok Nagyasszonya, Rendtartományunk oltalmazója?
Szent István királyunk, aki egész életében nagyon tisztelte Szűz Máriát, gyakran fordult hozzá segítségért, és mindig tapasztalta, hogy reménytelennek látszó helyzetekben Mária megsegítette őt, ezért élete végén, minden európai uralkodót megelőzve, koronáját és országát neki ajánlotta. Ez a végrendelet Szent István halálával visszavonhatatlanul érvényben maradt, sőt Szent László, majd a többi magyar király és a püspöki karok többször is megerősítették. (NB! Mária nemcsak a Krisztusban hívők, hanem minden magyar ember királynője.) – 1896-ban XIII. Leó pápa külön ünnepet engedélyezett a tiszteletére.
Ne zavarjon minket, hogy más nemzetek is kérik az Ő oltalmát! Egy édesanyának több gyermeke is lehet, de azok állnak közelebb hozzá, akik jobban hasonlítanak rá. Sajátítsuk el az ő szép szeretetét, istenfélelmét, hitét és szent reményét.
Higgyük, hogy az angyal köszöntése nekünk is szól! „Örvendezz, aki kegyelemben részesültél!” Ez azt jelenti, hogy jóindulatot, támogatást találtál Isten előtt.
„Az Úr veled van.” Ez nemcsak azt jelenti, hogy Isten úgy van jelen, ahogy mindenütt a világban, hanem úgy, hogy Isten személyesen van velünk. Életünkben nyíltan, hatékonyan és elevenítően megmutatkozik az Ő jelenléte. Ez számunkra történelmi ténnyé, tapasztalattá vált. Ennek kétségtelen bizonyítéka, hogy annyi ínség, harc, széthúzás és megosztottság, legyőzöttség és bukás ellenére is még létezünk.
Istennek irántunk való szeretete oldja fel a félelmet! Nekünk is szól az angyali üzenet: „Ne félj, mert kegyelmet találtál Istennél!”
Azt is mondta az angyal: „Áldott vagy.” A mi nemzeti imádságunkban, a himnuszunkban azt kérjük, hogy „Isten, áldd meg a magyart!” Akit az Isten megáld, annak áldássá kell lennie mások számára. Ne felejtsük el tehát, hogy a minket fenntartó, megtartó, éltető és megőrző áldás küldetést is jelent. Létünkkel áldássá kell válnunk a körülöttünk élők számára. Nemzetünk felajánlásával már Isten Országának szentelt nép lettünk, vagyis népünk a történelemben új küldetést és feladatot kapott, nemcsak a múltban, hanem ezután is. De ha harc és feszültség terem körülöttünk, akkor nem tudjuk betölteni hivatásunkat. Ha egy közösség tagjai egymás ellen fordulnak, az annak a jele, hogy annak a közösségnek ütött a végórája, mert „Minden önmagában meghasonlott ország elpusztul, és ház házra omlik.” Csak akkor menekülünk meg, ha tudatosan és mindig együttműködünk Krisztussal. Krisztus azért jött, hogy megszüntesse az ellenségeskedést, a békétlenséget. Egyedül Ő ad erőt a szelídségre. Az öröm útját kell járnunk, akkor is, ha az a Kálváriára vezet el bennünket. Az életre, a békére, a teljes örömre kell eljutnunk.
Bizalommal kérhetjük Nagyasszonyunk közbenjárását ma is. Biztosak lehetünk abban, hogy Szűzanyánkban sohasem csalatkozunk! Csak egy a szükséges: hogy mi is mindig mondjunk „igent” az Isten akaratát közvetítő angyal szavára!