26. hét, hétfő – Lk 9, 46-50
Tudjuk-e, hogyan lehetünk egyre „nagyobbak”, különösen Jézus követésében?
A Szent Jeromosnak tulajdonított „Vulgata” szentírásfordítás latin szövege, valamint egyéb szír és arab szövegek is arra utalnak, hogy maga az ördög sugallta azt a kérdést a tanítványoknak, hogy ki a nagyobb közülük. Úgy tűnik, mintha Jézus tanítványai nemcsak arra az illetőre lettek volna féltékenyek, aki Mesterük nevében ördögöt űzött, hanem féltékenykedtek egymásra is.
Ha végiggondoljuk a történelmet és saját korunkat, a „nagy” embereket két csoportba oszthatjuk.
Az egyik csoportot azok alkotják, akik nagy hódítók és zsarnokok voltak, vagyis történelmi tetteik mellett nagy sebek okozásával tették emlékezetessé nevüket (Nagy Sándor, Napóleon, Hitler, Sztálin, stb.).
A másik csoportba azok tartozhatnak, akik jótetteikkel tették emlékezetesé nevüket. Jézus szerint ők is hozzá tartoznak, mert szeretetből tették, amit tettek.
Lev Tolsztoj a Háború és béke c. nagy regényében azt akarta bizonyítani, hogy a nagy történelmi egyéniségek vagy a sátán szolgálatában álltak, mint Napóleon, vagy Isten akaratát teljesítették, mint Kutuzov.
Amikor a tanítványok között felmerült a kérdés, hogy ki a nagyobb közülük, és rangsort akartak maguk között felállítani, Jézus egy gyermeket állított eléjük példaképül, akinek nincs hatalma, aki védtelen, és mások gondoskodó szeretetére szorul.
Jézus szerint az lesz igazán nagy az emberek között, aki Istennel szemben olyanná válik, mint egy gyermek, az Istenben bízik, rá hagyatkozik, az ő akaratát keresi, tőle kér és kap erőt az ő akaratának teljesítéséhez.
Magunkra alkalmazva: akkor leszünk naggyá, ha mindig figyelünk Istenre, mindent az iránta való szeretetből vállalunk és teszünk. Ez azt jelenti, hogy igyekszünk megismerni Istennek személyesen ránk vonatkozó akaratát, és azt akarjuk teljesíteni minden képességünkkel, minden erőnkből, kérve és elfogadva hozzá Isten segítségét.
Jézusnak hasonló a válasza arra a kérdésre is, hogy ki tartozik hozzá.
Amikor a tanítványok azt gondolták, hogy kizárólag ők követhetik Jézust, ezért aki nem akart velük tartani, annak meg akarták tiltani, hogy Jézus nevében jót tegyen, Jézus azt válaszolta, hogy az ő követése mindenki számára lehetséges, aki gyermeki szívvel fogadja az ő tanítását, és ragaszkodik hozzá.
Kitekintve a mai evangéliumi részletből, mindehhez még hozzá kell tennünk, hogy Máté evangéliumában (Mt 20,26-ban) azt is megmondja Jézus, hogy aki hozzá közel akar kerülni, és nagyobb akar lenni, annak mások üdvössége szolgálatában kell növekednie.
Mk 10,44-ben pedig Jézus arra tanít, hogy minél inkább szeret valaki, annál inkább szolgál, és minél jobban szolgál, annál lejjebb helyezkedik el. Ebben a lefelé tartó versenyben azok lesznek az elsők, akik legjobban tudnak szolgálni. Tehát a szeretet-szolgálatban kell növekedni. Így lehetünk nagyobbakká Jézus követésében. Erre törekedjünk!