Szept. 29. – Jel 12, 7-12; Jn 1,47-51 – Mihály, Gábor és Ráfael főangyalok – Igyekszünk-e teljesíteni Isten akaratát, mely szerint Ő rajtunk keresztül akar belépni a világba?
A világ teremtésének kezdetén a világ tragédiája biztos bekövetkezésének a lehetőségét is megteremtette Isten. Amikor Isten elhatározta, hogy szeretetből és szeretetre teremt egy világot, tudta, hogy ehhez olyan lények is kellenek, akik képesek a szeretetre. Isten azt is tudta, hogy ezeknek a lényeknek szabad akaratot is kell adnia, hiszen szeretni nem lehet automatikusan, parancsra vagy kényszerből. Csak szabad elhatározásból lehet eldönteni, hogy valakit vagy valamit akarunk-e szeretni vagy sem.
Isten azt is eleve tudta, hogy az ő terve a szabad akarattal rendelkező teremtmények esetében nem fog maradéktalanul teljesülni. A matematikai valószínűség-számítás szerint két választási lehetőség közül ugyanis nem fogja mindenki csak az egyiket választani.
A Jelenések Könyvéből tudjuk, hogy a „bonyodalom” rögtön a teremtés kezdetén, a „homo sapiens” megjelenése előtt megkezdődött, amikor Isten megteremtette az angyalokat. Ők tiszta szellemek, értelemmel és szabad akarattal „megáldott” lények. Azért kaptak szabad akaratot, hogy ők is szabadon választhassák Isten szeretetét, vagy ellene is dönthessenek.
A hittudósok szerint, amikor az angyalok megtudták, hogy az üdvözítés tervében az Isten nem angyallá, hanem emberré akar lenni, mivel csak az ember képes szeretetből az életét is odaadni (az angyal ugyanis nem tud meghalni), és Isten eltűri majd, hogy az ember az Ő megtestesült Fiát a kereszten meggyilkolja, az angyalok egy része nem tudta elfogadni, és szembefordult Istennel. A magukat „okosnak” tartó angyalok ilyen „ostoba Istennek” nem akartak szolgálni. Hogy ez pontosan hogyan történt, arra csak következtetni tudunk. A legjobb támpontot az első főangyal (= „arkangyal”) neve adja: „Mi-cha-el” = „ki olyan (bölcs), mint az Isten?”
Aztán – amint erre számítani lehetett – az Istennel való szembefordulás megesett az első emberrel is. Ennek következményeként, mivel az „ősbűn” óta az ember értelme elhomályosult és akarata rosszra hajló lett, az ember „halmozottan sérült” lett, rossz döntéseinek a valószínűsége sokszorosára nőtt a jó választásával szemben.
Isten döntését (mint általában a szeretet döntéseit) mi sem értjük. De értékeljük-e, hogy Isten olyan nagy szerepre választott ki minket, hogy általunk akar belépni a világba? Krisztus után így lehetünk mi is az ő „létrája”. Örülünk-e neki, hálásak vagyunk-e érte, és Isten szeretetét szeretettel viszonozzuk-e? Megérinti-e a szívünket, hogy Istennek ez a döntése Jézus kereszthalálába került?
NB! Csak az ad igazi boldogságot, ha megismerjük, elfogadjuk és viszonozzuk Isten szeretetét, úgy is, hogy tovább adjuk embertársainknak. Ez az Isten akarata. Sohase feledjük, hogy „mi végett vagyunk a világon”! Tegyünk meg mindent azért, hogy Isten akarata teljesüljön! Ebben segítsenek minket üdvösségünk oltalmazói: az „arkangyalok” és a mi személyes „őrangyalunk” is!