24. hét, kedd – Lk 7, 11-17
Mennyire eleven és hatékony bennünk az örök élet reménye?
A mai evangéliumi részletben arról hallottunk, hogy a város kapujánál két menet találkozott. Az egyiket az élet adója vezette, a másik élén a halál haladt. Az embereknek ez a két nagy menete a világ végéig tart, az egyik az Élet felé menetel, a másik a Halálba.
Isten nem halálra teremtette az embert, hanem életre, méghozzá örök életre. Jézus már földi életében is bizonyította, hogy Ő az élet forrása. Ő erősebb a halálnál, ezért Ő az egyedüli vigasztalás. Jézus minden embernek az örök élet vigasztalását és reményét akarja adni.
Ne feledjük, hogy számunkra ez a földi élet felkészülés az örök életre. Halálunk tehát nem tragédia, hanem célunk elérése, az örök boldogság kezdete azok számára, akik Jézusban bíznak.
Mindnyájunk számára eljön a halál órája, de a következő pillanatban meg fogjuk hallani Jézus szavát: „Kelj föl!” – és életre támadunk. Ez a remény legyen bennünk eleven, éltető, mert egyedül csak ez lehet a mi igazi vigasztalásunk!