23. hét, szerda (rövid) – 1Kor 7,25-31; Lk 6, 20-26
Boldogok vagyunk-e? Tudjuk-e, hogy mi adja / akadályozza a boldogságunkat?
Az Isten szeretetre és boldogságra teremtette az embert. De itt a földön a szeretet és a boldogság összetartozik a kereszttel és az áldozattal, mert a szeretetből fakad a boldogság, a szeretet bizonyítéka pedig az áldozat. Ha nem szeretek valakit, akkor nem hozok érte áldozatot. Ha kicsit szeretek valakit, akkor csak kevés áldozatra vagyok hajlandó. Ha nagyon szeretem a másikat, akkor nem méricskélek, hanem minden áldozatra hajlandó vagyok.
Szent Ágoston szerint „A szeretet mértéke: végtelenül szeretni.” De értelmét veszítené minden áldozat és szenvedés, ha úgyis meghalunk, és ezzel mindennek vége lenne. Ezzel szemben a szeretteinkért vállalt minden szenvedés végtelenül értékes, ha Krisztus szenvedéséhez kapcsoljuk. Ezért írhatta Szent Pál: „Örömmel szenvedek értetek, és testemben kiegészítem, ami Krisztus szenvedéséből hiányzik (Kol 1,24).
NB! Örök élet és Isten nélkül nincs boldogság. Ezért nyugtalan a mi szívünk, amíg nem Istenben találjuk meg a boldogságunkat.