Szeptember 7. – Szent Márk, István, Menyhért kassai vértanúk – Bölcs 3, 1-9; Mt 10, 28-33
Amikor azt tapasztaljuk, hogy az önzés mérge által erősen szennyezett környezetben élünk, és körülöttünk „tombol és pusztít a vak gyűlölet”, vizsgáljuk meg lelkiismeretünket. hogy a nyugtalanságnál és a félelemnél erősebb-e bennünk az Istenbe vetett hit, a bizakodó reménység és az áldozatos szeretet?
Ma arra emlékezünk, hogy amikor Bethlen Gábor és Rákóczi György hajdúi 1619. szeptember 5-én elfoglalták Kassát, és a ma ünnepelt három papot arra akarták kényszeríteni, hogy szegődjenek a protestáns valláshoz. Mivel erre nem voltak hajlandóak, szeptember 7-én borzalmasan megkínozták és megcsonkították őket, majd bedobták egy szennygödörbe, ahol Pongrácz István még húsz órát élt. II. János Pál pápa 1995-ben avatta őket szentté.
Nehezen tudjuk elfogadni, hogy Isten szeretete megengedi Krisztus követőinek a kínzását. Megdöbbentő, hogy az Atya az ő szent Fiát sem kímélte meg a szenvedéstől. Jézus egyenesen a tanítványság második jelének nevezte az üldöztetést. Azt is megmondta, hogy lesznek olyan helyzetek, amikor az üldözők azt hiszik, hogy az üldözéssel Isten előtt kedves cselekedetet tesznek. Ez bekövetkezett Jézus és a kassai vértanúk esetében. Jézus kétféle felszólítást adott: „Ne féljetek!” és „Bízzatok!” A félelem megbénítja az embert, a bizalom szárnyakat ad.
Furcsa módon Jézus a félelemmel szemben először egy nagyobb félelmet állít szembe. ”Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de a lelket nem tudják megölni. Inkább attól féljetek, aki a lelket is és a testet is a pokolba taszíthatja.” Ez utóbbi csak az Isten lehet. Ezzel azt akarja mondani, hogy jobban kell félni az Istentől, mint az emberektől.
De aztán következnek a biztatások:
- Bízzunk a gondviselő Mennyei Atyában, akinek a legkisebb teremtményeire is gondja van, még inkább gondja van ránk, az ő gyermekeire.
- Bízzunk Jézusnak a „jutalmat” kilátásba helyező ígéretében: „Ha valaki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom Atyám előtt.”
- Azt se feledjük, amivel Jézus másutt biztatott, hogy ne féljünk, mert a Szentlélek meg fog segíteni minket, Ő ad bölcsességet és erőt.
Vegyük megtiszteltetésnek és Isten irántunk való bizalmának, ha alkalmasnak talál minket arra, hogy még jobban megtisztítson!
Csak az a kérdés, hogy akarunk-e Jézus igazi barátainak bizonyulni? Ha igen, akkor bíznunk kell abban, hogy az Atya megsegít minket, hogy Jézus igazi barátainak bizonyuljunk.
Kell-e annál nagyobb jutalom, mint hogy Jézus az ő igaz barátainak tartson majd a mennyben?
Az Atya gondviselésébe, hűséges szeretetébe vetett bizalom adjon nekünk erőt, hogy ne féljünk megvallani Jézust az emberek előtt!