Évközi 22. hét, szerda – 1Kor 3,1-9; Lk 4,38-44
Hisszük-e (tapasztaltuk-e már), hogy akik Istent szeretik, azoknak minden a javukra válik? (Róm 8,28)
Jézus tanításában és tetteiben nagyon következetes pedagógia figyelhető meg. Ez a fokozatosság jellemző az apostolokra is. Szent Pál ezt le is írja a korintusi híveknek.
Először nem szólhatott hozzájuk úgy, mint lelki emberekhez, mert akkor még „érzéki”, vagyis „testi” ember módjára gondolkodtak. Levelében figyelmezteti is őket, hogy még mindig „nagyon is emberi módon viselkednek”. Ezt jelzi a köztük megtalálható versengés és viszálykodás. Azok is még ezen a szinten vannak, akik jobban ragaszkodnak az igehirdetők személyéhez, mint Krisztushoz.
Jézus nem tárja fel, hogy tanításában és nevelésében hogyan veszi figyelembe a különböző érettségi szinteket. Pedagógiájának részét képezték a testi betegségből való gyógyítások csodái. „A zsinagógából kijőve Simon házába ment”, ahol meggyógyította Simon anyósát, akit magas láz gyötört. Ennek is fontos szerepe van Simon meghívásában. Simonnal először találkozunk Lukács evangéliumában. Eddig az ő evangéliumában a tanítványok meghívása még nem történt meg. A mostani jelenet éppen Simon meghívását készíti elő. Lukács fontosnak tartja megemlíteni, hogy a gyógyulás után „a beteg azonnal fölkelt, és szolgált nekik”. Ez már rámutat arra, hogy Jézus gyógyításainak mi a célja: a meggyógyított ember legyen készséges a szolgálatra. (Az ősegyházban a nők sajátos szerepe éppen a szeretetszolgálat volt.)
A mai evangéliumi szakasz azzal zárul, hogy másnap hiába tartóztatták Jézust, mert Ő tovább ment, hogy folytassa tanítását. „Más városoknak is hirdetnem kell Isten országának evangéliumát, mert ez a küldetésem.”
Jézus csodálatos pedagógiája egyetlen példabeszédében is tetten érhető. Úgy tudja megválasztani a témáit, hogy azok egyszerre szólnak a különböző foglalkozású emberekhez, a halászokhoz, a földművesekhez, a kereskedőkhöz, vagy azokhoz, akik otthon a házi munkát végzik. Megértik a legegyszerűbb emberek és a legműveltebbek is, hogy majd nekik is úgy fognak megbocsátani, ahogy ők megbocsátanak, amilyen nagylelkű mértékkel mérnek, majd nekik is úgy mérnek, és olyanoknak kell lenniük, mint a Mennyei Atya. Válságainkra, eltévelyedéseinkre (kríziseinkre és „veremhelyzeteinkre”) is magyarázatot és megoldást kapunk. Megértjük, hogy ezeket mi okozzuk, és ezek megoldása az Istennél van.
Péternek sok próbatételen és válsághelyzeten át el kellett jutnia a szenvedés elfogadásáig és vállalásáig. Így kell tennie mindenkinek, aki részesülni akar a Krisztus által hozott üdvösségben.
El kell gondolkodnunk azon, hogy nem vagyunk-e még mi is „érzéki”, illetve „testi” emberek. És megtanultuk -e, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden a javukra válik? (Róm 8,28)