Aug. 15. – Jel 11,19a. 12,1-6a.,1Kor 15,20-27; Lk 1, 39-56 Tudjuk-e, hogy miért fontos számunkra Mária mennybe való felvételének, „Nagyboldogasszonynak” az ünnepe?
Ma azt ünnepeljük, amit XII. Piusz pápa 1950. november1-jén hirdetett ki, hogy az Isten Máriát „földi életének befejezése után testével együtt felvette az égi dicsőségbe”. (Fontos megjegyzés.: ezzel a fogalmazással a pápa nem kívánta eldönteni azt a kérdést, hogy vajon Mária meghalt-e vagy halál nélkül jutott fel a mennybe.) ! A mennybe fölvett Boldogasszony ünnepe aug. 15-én már Szent István uralkodása kezdetén is megvolt. 
István Székesfehérvárott gyönyörű templomot építtetett „a mennybe fölvett királynő (!) tiszteletére”, és aug. 15-re országos búcsút rendelt. 1015-ben az éppen hazánkban vendégeskedő velencei bencés papot, Gellértet kérte fel ünnepi szónoknak. Gellért latinul úgy beszélt a „Napbaöltözött Asszonyról”, hogy a beszéde miatt kérte fel őt István a fiának, Imrének a nevelőjéül.
Hartvik krónikás megírta, hogy amikor Gellértnek feltűnt, hogy sohasem hallotta Mária nevét emlegetni, megmagyarázták neki, hogy „a magyarok nemzetsége őt csak Úrnőnek, Királynőnek hívja. Az ő nyelvükön eme Szűz mennybevételének ünnepét saját nevének hozzátétele nélkül Királynő napjának nevezik.”
De miért fontos számunkra ez az ünnep?
1. A mi megdicsőülésünk bizonyítéka. A szentlecke szól arról, hogy nemcsak Jézus kapta meg a megdicsőült testét. Halálunk után – a sorozat tagjaként – Máriához hasonlóan a mi testünknek is része lesz az örök boldogságban.
2. A mai ünnep hitünk és reménységünk erősítője.
Mária sokszor megtapasztalhatta az ősevangéliumban megjövendölt „ellenségeskedést”, amiről az olvasmányban hallottunk, de hitt abban, hogy Isten ereje győz. Isten ereje mutatkozott meg abban is, hogy Jézus Édesanyját testében is felvette a mennybe. NB! Bármi történik velünk, Máriához hasonlóan „higgyünk” mi is Isten ígéreteinek teljesülésében! (Ahogy az evangéliumban Erzsébet mondta Máriának.)
3 – Nemcsak magunkért kaptuk a hitet.
Mária nemcsak a földi életünkre lett anyánkká a kereszt alatt, és István végrendelete szerint nemcsak itt a földön lett minden magyar Nagyasszonya, hanem a mennyben is. Szent István nemcsak itt a földön akart nekünk hazát és pártfogót adni. Mária a mennyben is gondoskodik rólunk, közbenjár értünk, és oda vár minket, mindnyájunkat. Ha igazán szeretjük hozzátartozóinkat, akkor az égben is együtt akarunk velük lenni. De ennek érdekében mindent meg kell tennünk szeretteinkért és (!) minden honfitársunkért is!
A mennybe fölvett Boldogasszonynak, a mi Nagyasszonyunknak a példájára mi is örömmel adjunk hálát Isten irgalmáért, hűségéért és gondviseléséért, ahogyan ő adott erre mintát a „Magnificat” hálaénekében. (Ismerjük el, és ne feledjük, hogy nekünk is van miért hálát adni!)
És főleg kövessük Mária példáját Isten akaratának alázatos teljesítésében! Bízzunk az ő oltalmában, és azt se felejtsük, hogy a mi égi Édesanyánk – földi életünk után – mindnyájunkat vár az égi hazánkba!