Aug. 6. Urunk színeváltozása – Mk 9,2-10
Miért és hogyan kell vállalnunk a szenvedést?
A mai ünnepet 1457-ben III. Kallixtusz pápa a törökök elleni nándorfehérvári diadal emlékére hálából rendelte el, és az egész egyetemes egyházra kiterjesztette. Hazánkban egy ideig a kötelező ünnepek között szerepelt, de ismeretlen okból a 17. századi jegyzékben már nem találjuk. Pedig az ünnep tanítása ma (és mindig is) aktuális: tudomásul kell vennünk, hogy a szenvedés elkerülhetetlen.
Ezt a tényt senkinek sem könnyű elfogadni. ! Még magának Jézusnak is (!) szüksége volt az Atya megerősítésére, hogy a Messiásnak szenvednie kell. Nyilvános működésének kezdete óta őt is kísértette a könnyebb megoldás lehetősége, amelyről már a pusztai hármas kísértés tanúskodott, és amely elkísérte a keresztre is: „Szabadítsd meg magadat!…Szállj le a keresztről!”
A tanítványok közül Péter, Jakab és János lázadozott leginkább Jézusnak a szenvedéséről való jövendölései ellen (ezért választotta éppen őket maga mellé Jézus).
Jézus a színeváltozása után nem magyarázkodott. mert nem értették volna. Még az utolsó vacsora alkalmával is azt mondta Péternek: „Most még nem érted, amit teszek, de később majd megérted.” Ennek megértésére csak a föltámadása után kerülhetett sor. Ezért tiltotta meg nekik, hogy a feltámadásáig beszéljenek róla.
Valljuk meg: mi sem értjük, miért kellett vállalnia Jézusnak a keresztet, és vele együtt nekünk is. – Arra a kérdésre, hogy miért kellett Jézusnak a keresztet vállalnia, egyszerűen az a válasz, hogy nem volt más lehetőség. Ha lett volna, akkor az Atya azt választotta volna. Hiszen az ő „szeretett Fiáról” volt szó.
Az is érthető, hogy Péter fent akart maradni a hegyen a csodálatos élménnyel, nem akart lemenni a „völgybe”, ahol Jézusnak (és nekik is) a keresztet ácsolják. De Jézust nem lehet a kereszt nélkül lefoglalni, csak a kereszttel együtt lehet vállalni. Jézus az Istennel való egyenlőségéhez nem ragaszkodott (Fil 2,6), hanem mindenkiért meghalt, hogy mindenkit üdvözítsen. És Ő akar építeni nekünk sátrat, házat, hazát… a mennyben.
Vállalnunk kell minden helyzetben az életközösséget Jézussal! Nem azt kell kérni, hogy óvjon meg minket a szenvedésektől és a kereszttől, hanem hogy erősítsen meg minket a kereszt vállalására. Jézus megmutatta a végcélt. Csak ezt nem feledve és ez által megerősítve lehet hittel és szeretettel vállalni a szenvedéseket, kiegészítve mindazt, ami még hiányzik Krisztus szenvedéséből. (Kol 1,24).
Ha Isten kinyilatkoztatja magát nekünk, akkor küldetést is bíz ránk. A három kiválasztott apostol azt a feladatot kapta, hogy az Úr szenvedése és megaláztatása idején visszaemlékezzenek megdicsőülésére, és tanúságot tegyenek róla. Nekünk is ezt kell tennünk.
A szenvedésben is hinnünk kell abban, hogy az Isten szeret minket, és a szenvedések útjának végső állomása nem a halál, hanem az Isten által ajándékozott új élet, az örök dicsőség. Hitünk és Isten iránti szeretetünk legszebb bizonyítéka, hogy szeretettel vállaljuk a szenvedést.
Segítsen minket az Isten, hogy hivatásunkat teljesítve és szenvedéseinket vállalva mindig Isten szeretett gyermekeinek bizonyuljunk!