Évk.17. péntek – Mt 13, 54-58
Rádöbbenünk-e végre, hogy nemzetünk megmaradásának egyedüli reménye: a Jézusba vetett hit, a sürgős és tömeges megtérés és megújulás?
Elgondolkodtató, hogy a Jézus korabeli farizeusok, akik a legvallásosabbaknak tartották magukat, miért nem fogadták el Jézust. De még megdöbbentőbb, hogy szent élete, csodái és az isteni titkok feltárása ellenére a názáretiek is „csak botránkoztak rajta”. Máté evangélista megjegyzi, hogy Jézus „Hitetlenségük miatt nem is művelt ott sok csodát.”.
Miért nem hittek Jézusnak? Mert a korábbi évek alatt Jézusról kialakított képükbe nem illett bele mindaz, amit láttak és hallottak. Akadályozták őket az előítéleteik és elvárásaik.
Jézusban megmutatkozott és egyben el is rejtőzött az Isten. Egyedül a hit szemével lehet(ett volna) felismerni Jézusban az Istent. Jézus végső bizonyítéka a feltámadás, de azt is csak azok fogadják el, akik el tudják fogadni, hogy a feltámadás az élet valódi és egyetlen megoldása.
Sokan és sokszor hangsúlyozták már napjainkban is, hogy a Jézus korabeli zsidóság számára még politikai és társadalmi, gazdasági szempontból is csak az biztosította volna az egyedüli lehetőséget a Jeruzsálem pusztulásától való megmenekülésre, ha hisznek Jézusban és elfogadják tanítását (pl. a rómaiaknak fizetendő adó kérdésében).
Ahogyan annak idején nem hittek Jézusnak, hanem haragra gerjedtek ellene, ugyanúgy ma sem hajlandóak az emberek tudomásul venni, hogy nagy válságunknak és fogyásunknak az oka – a hitetlenség. Fennmaradásunk záloga pedig egyedül a Krisztusba vetett hit (lenne).
Nem merünk (nem akarunk!) szembenézni pl. azzal a történelmi ténnyel, hogy egyetlenegy olyan „kultúra” sem maradt fenn, amelyben a családok termékenységi indexe kisebb volt, mint 1,9. (A fennmaradás minimuma pedig 2,11). (A muzulmán államokban ez 8,1 fölött van!) ! Ha ez az érték 2 alá csökken, mint ma a magyar nemzeté, akkor lehetetlen a fennmaradás, és nem létezik olyan gazdasági modell, amely ezt biztosítaná.
Jézus megígérte, hogy „veletek vagyok mindennap a világ végezetéig” (Mt 28,20). De vajon mi akarunk-e együttműködni vele? Megbeszéljük-e vele dolgainkat, tennivalóinkat? Kérjük-e az ő tanácsát, és elfogadjuk-e segítségét? Hiszen azt mondta, hogy „nélkülem semmit sem tehettek” (Jn 15,5).
Jézus Krisztus a mai lelkipásztorainkon keresztül (!rajtam keresztül is!) szól hozzánk, és megígérte, hogy „akik ketten-hárman együtt vannak az ő nevében”, azokkal ő is ott van. ? Milyenek a mi együttléteink?
! Jézus ma is képes megújítani jeleit és csodáit. Fogadjuk el tanítását, és engedjük, hogy az eddigi útjainkhoz képest új úton, a hit útján indítson el minket! Kérjük Jézust: erősítse meg hitünket, gyógyítsa meg tekintetünket, gondolkodásunkat és vágyainkat! Segítsen minket, hogy felismerjük az ő jelenlétét, és azt is, hogy végveszélyben vagyunk! Megmaradásunk egyetlen lehetősége pedig a sürgős és komoly (!tömeges!) megtérés és megújulás!