Évközi 17. hét, kedd – Jer 14,17-22; Mt 13,36-43
Mennyire tartjuk fontos feladatunknak Jézus örömhírének a befogadását és a továbbadását?
Amikor a tanítványok azt kérték Jézustól, hogy „Magyarázd meg a szántóföldről és a konkolyról szóló példabeszédet!”, a tanítványok megfogalmazása mögött az a kérdés feszült, amely mindig (ma is) aktuális, hogy miért (meddig) maradnak meg a „rosszak” az Isten Országában? Jézus magyarázata szerint a szántóföld az egész világot jelenti, ahol ki kell alakulnia az Isten Országának. Számunkra nagy meglepetés (és nagy megtiszteltetés), hogy a jó magnak, amelyet Jézus hint a szántóföldbe, az „Isten Országának fiait” nevezte, vagyis azokat, akik elfogadják az ő tanítását. 
János az evangéliumának prológusában írta, hogy akik befogadták az igét, azoknak az Isten hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek. A magyar fordítás szerinti a „konkoly” (= a gyomnövények, a „gaznövények”) a gonoszság fiai.
! Jézusnak a ki nem mondott kérdésre adott válasza: az igazak és a gonoszok szétválasztása csak az aratáskor, vagyis a világ végi ítéletkor fog megtörténni. Addig megmarad a jók és a rosszak egymás mellett élése. Isten megengedi, hogy a világban látszólag a gonoszság hatalmaskodjék, mert Isten szabad akaratot adott nekünk, hogy választhassunk a két lehetőség közül: vagy elfogadjuk Isten szeretetét, vagy ellene döntünk.
Az Egyház kezdettől fogva nem tekintette magát a „tökéletesek” elkülönült közösségének. A földi élet a megtérés időszaka. Ehhez a jók életének hatására is szükség van. Szent Ágoston véleménye szerint a rossz emberek által okozott szenvedéseknek, vagy botrányoknak olyan formában is szerepük van Isten tervében, hogy az igazak – a türelem és szeretet gyakorlása révén – még jobbá, „acélosabbá” váljanak. A példabeszéd felhívás arra, hogy a hívők mindenkivel szemben gyakorolják a türelmet és az irgalmasságot, ahogyan az Atya is türelmes és irgalmas, és ez által lehetőséget ad a gonoszoknak életük megváltoztatására, megjavítására.
Vajon mennyire tartjuk fontos feladatunknak Jézus örömhírének, Isten irgalmas és türelmes szeretetének befogadását és továbbadását? Ehhez arra van szükség, hogy a mások bűneivel való foglalkozás (= mások fölötti ítélkezés) helyett beismerjük szeretetlenségünket és türelmetlenségünket (= saját bűneinket!), és kérjük Jézus bocsánatát. És mennyire viseljük szívünkön mások üdvösségét? Vigyázunk-e arra, hogy mindenki számára „hasznosak” (és ne kártékonyak) legyünk (Sík Sándor szavaival): „szolgálatára embernek, világnak, nagy Istenünknek, kicsike hazánknak”?
! Akkor leszünk „hasznosak”, ha az isteni ige készséges befogadói és Jézus tanításának megvalósítói leszünk, ha igyekszünk irgalmasok és türelmesek lenni, mint ahogyan a mi Mennyei Atyánk irgalmas és türelmes hozzánk. Ha arra törekszünk, hogy Jézussal egységben maradva a bűnbánat és az irgalmas szeretet bőséges gyümölcseit teremjünk, így dicsőítsük meg a Mennyei Atyát, és így nyerhetjük el az örök boldogságot.