Évközi 16. hét, péntek – Mt 13,18-23 – Mit kell tennünk azért, hogy Jézus példabeszédeit megértsük, és azok sok gyümölcsöt teremjenek bennünk?
Ha meg akarjuk érteni Jézus példabeszédeit, akkor nyitott szívvel kell hallgatnunk, el kell gondolkodnunk rajtuk, és magunkra kell alkalmazni azokat.
Ha arra keressük a választ, hogy a Jézus példabeszédében az általa felsorolt négyféle szántóföld közül a mi „lelkünk szántóföldjére” melyik minősítés illik, vagyis hogy mi melyik típusba tartozunk, akkor könnyen tévedünk, és rossz következtetéseket vonunk le a magunk számára. 
Mert akkor járunk a legközelebb a valósághoz, ha felismerjük, hogy mindegyik „fajta” jelen van lelkünk „szántóföldjében”. De azt is fel kell ismernünk, és a magunk számára konkrétan meg kell neveznünk, hogy mit jelent az „útszéle”, a „kövek”, a „tűző nap”, a „tövisek”, vagyis milyen helytelen kapcsolatok és tevékenységek, illetve milyen anyagi vagy egyéb gondok vonják el a figyelmünket. És aztán még tovább menve: tudnunk kell, hogy lelki értelemben mitől „jó” a „jó föld”.
A „bőségesebb terméshez” a magunk részéről úgy járulhatunk hozzá, hogy igyekszünk minél jobb „talajjá” válni, és elhárítjuk az „elvetett mag” kibontakozását lehetetlenné tevő akadályokat. Fel kell ismernünk, hogy kiket nem szabad beengednünk a szívünkbe, hogy letapossák lelkünk „szántóföldjét”! Fel kell ismernünk és fel kell számolnunk megrögzött rossz szokásainkat és megkövesedett rossz előítéleteinket! És ne csak ideig-óráig lelkesedjünk a hallottakért, hanem legyen elegendő akaraterőnk és kitartásunk. Ennek érdekében bizonyos kereteket és szabályokat is fel kell állítanunk. Tudomásul kell vennünk azt is, hogy erősen szennyezett környezetben élünk, ettől is óvakodnunk kell.
Vigyáznunk kell a mindenkori lelkiállapotunkra is. Ha zaklatottak vagyunk, akkor semmi esélyünk a százszoros termésre. Tudnunk kell lecsillapodni, megnyugodni, „elcsendesedni”, és persze: imádkozni.
Mert az igazi meglepetés – és egyben a helyes értelmezés – ezután következik.
A példabeszéd elsősorban nem a négyféle szántóföld különböző terméshozamairól szól, hanem a „Magvetőről” = Jézusról. Jézus maga adta neki ezt a nevet: „Értsétek meg a magvetőről szóló példabeszédet!”
Jézus nem rólunk, emberekről akart kinyilatkoztatást adni, hanem önmagáról és az Isten Országáról. Azt fejtette ki, hogy az Isten Országáról szóló tanítását ő bőségben „szórja” a világban, hogy mindenfelé jusson. Igaz, hogy tanítását az emberek különféle módon értékelik, és nem egyformán fogadják be, de annak megvan a belső ereje, és az megtermi gyümölcsét. A hívők buzgósága és készsége mindig különböző lesz, de az Isten Országa megvalósul, mégpedig csodálatos módon.
Az Isten igéje „százszoros termést” hoz, ha teljes odaadással és nagy szorgalommal munkálkodva lelkünk „szántóföldjén megteremjük” az őszinte bűnbánatnak és az áldozatos szeretetnek a „gyümölcseit”. Abban a nagy meglepetésben lesz részünk, hogy megtaláljuk a lelkünk „szántóföldjében elrejtett kincset”, magát az Istent.