Július. 23. Szent Brigitta – Jn 15, 1-8
II. János-Pál pápa 1999. okt. 1-jén Európa társvédőszentjévé avatta, emléknapját pedig ünnepi rangra emelte.
Tudjuk-e, hogy mi a feltétele annak, hogy életünk örök életre megmaradó gyümölcsöket teremjen?
Brigitta Svédországban született 1303-ban, Rómában halt meg 1373-ban.
11 éves volt, amikor édesanyját elveszítette. Ekkor egyik nagynénjéhez került, elszakítva édesapjától és testvéreitől. Ebben a nehéz időszakban talált rá először Krisztusra, aki „tudta, mi a szenvedés”. 
Amikor szigorú nagynénje egyik dermesztően hideg téli éjjelen éjfél után azon kapta Brigittát, hogy ott térdelt a feszület előtt, jól elverte, és még szigorúbb nevelés alá vette. Még több házimunkát adott neki, hogy „kijózanodjon”, és a jövőben kerülje az „effélét”.
13 éves korában ment férjhez. Krisztus megnyugtatta ennek az állapotnak szent volta felől. „Egy alázatos és jámbor asszony kedvesebb nekem, mint egy gőgös szűz… Akik a szeretetben összeforrnak, és Isten dicsőségére gyermekeket hoznak a világra és nevelnek fel, azok nekem lelki templomul szolgálnak, ahol én is ott vagyok velük harmadikként.” Nyolc gyermekük született, akiket férje halála után egyedül, nagy áldozattal felnevelt.
Közben azon fáradozott, hogy Európa uralkodóit kibékítse egymással, a pápát pedig rábírja, hogy térjen vissza Avignonból Rómába. Miután leköltözött Rómába, belépett Szent Ferenc „harmadrendjébe”, majd szerzetesrendet is alapított.
Lángoló szavaival Brigitta elérte, hogy V. Orbán pápa elhagyja Avignont és visszatérjen Rómába. Amikor nem sokkal később a pápa úgy érezte, nem tud azokkal a nehézségekkel megküzdeni, amelyekkel szembetalálta magát, és olyan indokkal akart visszafordulni, hogy „Fáradt vagyok a harchoz!”, ekkor Brigitta ezt mondta neki: „Azt hiszi, Szentséges Atya, hogy az én szívemet nem sebzi a honvágy az északi táj után, ahol a tavak tiszta vizében ősrengetegek és hullámzó gabonaföldek tükröződnek?” De legfőbb vágya Isten akaratának keresése és teljesítése volt. Franz Werfel szerint „az élet: vágyak és kívánságok sora, amelyeket be kell teljesítenünk.” Isten mély és igaz vágyakat teremtett belénk, de ezek csak Krisztussal együttműködve teljesedhetnek be.
A szőlőtő és szőlővessző hasonlatát tartalmazó evangéliumi részlet a Krisztusban való megmaradást és a gyümölcshozást kapcsolja össze. Aki Krisztusban marad, az bő termést hoz. Azáltal maradunk Krisztusban, ha elfogadjuk tanítását, és igyekszünk szerinte élni.
A Jézussal való kapcsolatunk élet vagy halál kérdése. Krisztus nélkül csak látszólag élünk, és a legtökéletesebb tetteink sem hoznak maradandó gyümölcsöt. A Jézusban való megmaradásunk az egyedüli feltétele annak, hogy életünk örök életre megmaradó gyümölcsöket teremjen. Kérjük Szent Brigitta közbenjárását, hogy az ő példája szerint mindig Isten akaratát kövessük, és mi is a jó cselekedetek bőséges gyümölcseit teremjük!