Évk. 15. vasárnap, B év – Mk 6, 7-13 –
Megvan-e bennünk a „missziós lelkület”?
A II. Vatikáni Zsinat (amely több mint kétezer püspök részvételével 1965. dec. 8-án fejeződött be) megállapította, hogy ahol hiányzik a „missziós lelkület”, ott a hívők száma megfogyatkozik. A Zsinat felhívta a figyelmet arra, hogy keresztény mivoltunkból adódóan minden katolikus keresztény meghívást kapott a misszióra.
A Zsinat Ad gentes című határozatában azt olvashatjuk, hogy Krisztus az ő követőit „világi hivatásukban is (= tehát minden hívőt!) folytonosan apostoli feladatokra hívja”, hogy ők is „tegyenek lankadatlanul tanúságot Krisztusról és az evangélium igazságáról”.
A mai evangélium alapján megismerhetjük, hogyan képezte Jézus a tanítványait „apostolokká=küldöttekké”. Nekünk is hasonló módon kell felkészülnünk missziós küldetésünkre.
A tanítványoknak tanúskodni kellett Jézusról és az ő tanításáról. De csak arról tanúskodhattak, amit ők is megtapasztaltak. Ezért Jézus először magához hívta őket, hogy legyenek együtt vele. Mert ahhoz, hogy küldetésüket teljesíteni tudják, mindenekelőtt közösség-tapasztalatra kellett szert tenniük, elsősorban Jézussal, és közben egymással. Jézus egész nyilvános működése során éjjel és nappal együtt volt tanítványaival. Méltán írhatta János apostol, hogy „Mi közösségben vagyunk az Atyával, a Fiúval, a Szentlélekkel … és egymással.” (1Jn 1, 3-4).
Amikor Jézus „gyakorlatra” küldte tanítványait, akkor nem egy betanult tanítást („leckét”) kellett hirdetni, hanem egy megélt tanításról és a Jézussal megélt személyes kapcsolatról kellett tanúskodni. Jézus azt kívánta tőlük, hogy ahová mennek, ott hozzanak létre szeretet-közösségeket, amelyekben a szolidaritás működik, amely őket is eltartja. Azért küldte kettesével őket, hogy az egymással való kapcsolatuk legyen a minta és egyben a hitelesítő jel.
A mi küldetésünk sem csupán a szavak hirdetéséből áll. Amit magunkkal viszünk, az elsősorban az a tapasztalat, amelyre Krisztusnál szert tettünk. Nekünk is a Jézussal való együttlétből, az egymással való egységből eredő közösség-tapasztalatra kell eljutnunk. Nem tud közösséget létrehozni az, akinek nincs közösség-tapasztalata. Ha egységben és szeretetben élünk, akkor erről tudja meg a világ, hogy Jézus tanítványai és az ő (valamint az Atya) küldöttei vagyunk.
Azt is fontos tudnunk, hogy Jézus nem „agitálni” küldte tanítványait. Soha nem akart erőszakkal meggyőzni senkit, hogy kövesse őt. Ezért meghagyta a tanítványoknak, hogy ahol nem fogadják őket szívesen, azt a helyet hagyják el.
Az a feladatunk, hogy törődjünk azokkal, akik a közvetlen környezetünkben élnek. És az legyen a célunk, hogy mindnyájan eljussunk az Istennel és egymással való személyes kapcsolatra épülő közösségre és egységre.
NB! Egymásra is nélkülözhetetlen szükségünk van ahhoz, hogy küldetésünket teljesíteni tudjuk! Készséges, figyelmes szeretettel segítenünk kell egymást, hogy egyre személyesebb szeretet-kapcsolatot ápolhassunk a három isteni Személlyel és egymással, mert ez az alapja a missziós küldetésünk teljesítésének!