Évk. 14. hét, hétfő – Mt 9, 18-26 – Általában mit szoktunk kérni Jézustól? Szoktuk-e kérni a hit ajándékát?
A vallását kevésbé gyakorló ember általában csak akkor fordul Istenhez, amikor szüksége van segítségre, vagy főleg akkor, amikor nagy baj fenyegeti. Jézus hitet vár, és a hitet megjutalmazza. A csodáknál is általában hitet kér, és csodával válaszol a hit megnyilatkozására. Olykor az is elég, ha csak a környezetnek van meg a hite, és nem okvetlenül annak, aki gyógyulásra szorul.
A ma hallott két csoda szereplőjét a súlyos betegségen kívül a 12 év kapcsolja össze. 
Márk és Lukács evangélista részletesen beszámol arról, hogy a beteg asszony „12 év óta sok orvostól sokat szenvedett, mindenét rájuk költötte, de semmi hasznát nem látta, hanem még rosszabbul lett”. Lukács evangélista csak annyit írt, hogy Jairus „egyetlen lánya, aki mintegy 12 éves volt, a halálán van”. Nem tudjuk, hogy a leánynak milyen súlyos betegsége volt. Mindkét esetben fontos szerepet kap az érintés. De ezeken a „külsőségeken” kívül mindkét eseményt bensőleg a hit kapcsolja össze.
Az elöljáró hisz abban, hogy Jézusnak van olyan hatalma, hogy kézrátétele által életet öntsön a lányába. (A kézrátétel az ókorban a hatalom és a megbízatás átadásának a jele volt.) A beteg asszonynak is a hitét emelik ki az evangélisták, amikor leírják, hogy a beteg asszony úgy gondolja, hogy már attól is meggyógyul, ha csak Jézus ruhája szegélyét érinti. Jézus szava megerősíti az asszony hitét: „Bízzál leányom! A hited meggyógyított téged.” Márknál az elöljárót is biztatta: „Ne félj, csak higgy!” Amikor Jézus Jairus házában azt mondta, hogy „a leány nem halt meg, csak alszik”, akkor a halál álmára utalt, s ebből az álomból ébresztette fel a kislányt. Az őskeresztények is „álomnak” nevezték a halált, mert hittek a feltámadásban. (A temető liturgikus neve egyenesen hálótermet jelent. Latinul „coemeterium”.).
Sokan hordozzuk a testi-lelki betegségek terhét. Van, aki már évtizedek óta (vagy „harminckét éve”) tudatában van a bajának, másoknál váratlanul derül ki a betegség.
Sok emberben még nem tudatosodott, pedig mindnyájan be nem gyógyuló, halálos sebet hordozunk, amelyet csak Jézus tud meggyógyítani. Kérdés, hogy rádöbbentünk-e már arra, hogy milyen nagy bajban vagyunk, és hogy csak Jézus tud segíteni rajtunk?
Mi hiszünk Jézusban, Jézus a mi számunkra a kegyelem forrása. Mi nem földi életet, hanem örök életet kérünk tőle. Hitünk alapján várjuk Jézustól az üdvösséget, amelyet Ő meg is ad nekünk. A 21-22. versben háromszor fordul elő a görög „szoszó” ige, amely a mai evangéliumi részletben a „meggyógyul” jelentést hordozza, de eredetileg „megváltást, üdvözítést” jelent. A „Megváltó” görög neve „Szótér”. Jézus a mi „Megváltónk” akar lenni.
! Jézus azért maradt köztünk az Oltáriszentségben, hogy közel legyen hozzánk. Forduljunk hittel Jézushoz önmagunkért és egymásért! Mi nemcsak érinthetjük, hanem magunkhoz is vehetjük Őt. Legyünk bizalommal iránta! Ő mondta: „aki eszi az én testemet, annak örök élete van, és én feltámasztom az utolsó napon.”
! Kérjük Jézustól a feltámadásba és az örök életbe vetett hitet, és ebben a hitünkben erősítsük egymást!