13. vas. B. – Mk 5, 21-43 – Felkészültünk-e arra, hogy a válsághelyzetekben (és majd halálunk órájában is) mi a teendőnk? Mennyire erős a hitünk abban, hogy Jézus tud – és egyedül csak Ő tud – segíteni rajtunk?
Életünk – válságok sorozata, a válságok pedig a hitünk próbái. A hit ott kezdődik, ahol az emberi tudás és a lehetőségek határaihoz érünk. Istennek akkor is vannak megoldási lehetőségei, amikor mi már kilátástalannak ítélünk meg egy helyzetet. 
Hinnünk kell elhagyatottságunk és tehetetlenségünk érzése ellenére is, hogy Jézus velünk van és szeret minket, Szentlelke által segít a helyes magatartás és megoldás megtalálásában, és erőt is ad ahhoz, hogy kijuthassunk válságos helyzetünkből. Jézus egész nyilvános működése és minden egyes csodája azt a célt szolgálta, hogy elvezesse övéit a szerető, gondviselő Atyába vetett rendíthetetlen hitre.
Nem kétséges a mai evangéliumban szereplő két ember reménytelen helyzete. Hiszen a 12 éves leány nyilvánvalóan halálos beteg. És emberileg az asszony helyzete is reménytelen, hiszen betegségének gyógyítása érdekében 12 év alatt már mindent megpróbált.
A beteg asszony azért gyógyult meg, mert különleges hite volt. Azt gondolta: „Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok!” Jézus pedig a nagy tömegben is észrevette és kereste őt, ahogyan minket is számon tart és keres a sok milliárd ember között, mert személy szerint fontosak vagyunk neki, és velünk is személyes kapcsolatba akar lépni.
Jairustól megkívánta Jézus, hogy a reménytelenség ellenére is higgyen. A haldokló leány apjának ráadásul sorozatos próbákat kellett kiállnia. Próbatétel volt számára a beteg asszonyra „vesztegetett” idő. Az apa legalábbis így élte meg, amikor Jézus azt is kérte az asszonytól, hogy tegyen tanúságot gyógyulásáról. Pedig ezzel az édesapa hitét akarta erősítse. Azután a végső reménytelenségbe taszította az apát a halálhír érkezése. Reálisan azt kellett volna gondolnia, hogy most már végképp elkésett. Ezért volt szüksége a hitében végsőkig próbára tett apának Jézus biztatására: „Ne félj, csak higgy!” Higgy abban, aki életet tud adni még a halálban is.
Valójában minden válság a halálunk krízisére akar fölkészíteni minket. A halál vállalásához is hitre van szükségünk. Jézus mondta: „Ne nyugtalankodjék a szívetek! Higgyetek az Istenben, és bennem is higgyetek! Atyám házában sok lakóhely van.” (Jn 14,1…) Hinnünk kell abban, hogy Jézus velünk lesz halálunk óráján is, amikor már senki más nem tud segíteni rajtunk, csak Ő. Megsegít minket, hogy az örök életben is együtt lehessünk vele és szeretteinkkel.
Jézus a remény evangéliumát hirdeti. Nincs elveszett ember. A bűn és a halál kilátástalanságától Ő meg tud szabadítani. Minket is úgy bocsát el minden szentgyónás és minden szentmise végén, ahogy a meggyógyított asszonyt: „Menj békével!”
! A szenvedésben, a bűn elesettségében és a halál kilátástalanságában is maradjon meg az a hitünk, hogy Jézus meg tud gyógyítani, a halál csak elalvás, feltámadni pedig annyi, mint felébredni az örök életre.