Évközi 10. hét, péntek – Mt 5,27-32 – Megvan-e bennünk a teljes elszántság a bűn elleni küzdelemben?
Márk evangéliumában is olvashatjuk Jézus figyelmeztetését, hogy „belülről, az ember szívéből származik minden gonosz gondolat és erkölcstelenség, s az teszi tisztátalanná az embert”. (Mk 7,21). A bűnös vágyak, szándékok, indulatok és hajlamok a szívünkben születnek meg. Ha nem teszünk ellenük, akkor fölerősödnek,
eluralkodnak rajtunk, és bűnös cselekedetekhez vezetnek. A bűnt csak az kerülheti el, aki a helytelen vágyakat gyökerében elfojtja.
! A házasságtörés nem váratlanul következik be, hanem hosszabb időn át táplált helytelen fantáziálgatás vezet hozzá. Jézus a bűnös vágyat is bűnnek tekinti, és felelőssé teszi érte az embert. Ezért mondta, hogy „aki bűnös vággyal asszonyra néz, szívében már vétkezett vele” (Mt 5, 28.). (Természetesen ez megfordítva a másik nemre is vonatkozik: aki bűnös vággyal férfira néz, stb.)
Jézus nem kapcsolta a kísértést sem a külső dolgokhoz, sem saját testünk egy-egy tagjához, amint kortársai tették. Amikor Jézus a bűnre vivő tag levágását, kivájását, illetve eldobását javasolta, akkor nem öncsonkításra gondolt, hanem a keleti nyelv képeivel a rossztól való elfordulás teljes elszántságára buzdított. Az evangélisták nem említettek Jézus környezetében egyetlen olyan embert sem, aki Jézusnak ezeket a mondatait módszertani utasításként értelmezte volna. Nem sánták, csonkák és félszeműek vették körül Jézust, akik boldogan mesélték el a kíváncsiskodóknak, hogy mivel szó szerint követték mesterük tanácsát, azért vágták le fél karjukat, lábukat és vájták ki fél szemüket, hogy így könnyebb legyen megtartaniuk Isten parancsait. Jézus körül inkább olyanok voltak, akik nemrég még vakon, csonkán, sántán koldultak az útfélen, aztán Jézus meggyógyította őket. Egyiküknek sem mondta Jézus, hogy „nem gyógyítalak meg, mert jobb, ha nem látsz, mivel sok kísértés kapuja a szem”, vagy „jobb, ha fél karod van, mert legalább nem támad kedved a verekedésre”, és „jobb, ha sántítasz, mert nehezebben fogsz rossz útra tévedni”. Ő azért jött, hogy életünk legyen, és „bővebben” legyen, és ismerte ennek a bővebb, teljesebb életnek a kockázatait, mégsem ajánlott a kísértésektől rövid úton menekülést.
! Jézus többet vár el tőlünk kezünk, lábunk lemetszésénél. Radikálisan el kell fordulnunk mindentől, ami akár magunkat, akár másokat bűnre visz. Jézus a bűnt mindig gyökeresen akarja orvosolni, és mindent az eredeti kezdeti épségében akar visszaállítani. Ugyanakkor figyelmeztet minket arra, hogy megváltottságunk tudatában sem szabad megfeledkeznünk arról (NB!), hogy akaratunk rosszra hajló = bűnre hajló (!!!) lett. Ezért a bűn elleni küzdelemben meg kell tanulni a minden megalkuvás nélküli teljes áldozathozatalt.
Vigyáznunk kell tehát a szívünkre: gondolatainkra, fantáziánkra, érzelem-világunkra, vágyainkra! (NB!) Vákuum a lelki életben sincs! – Ezért gondoskodnunk kell a „mindennapi” lelki táplálékról is! Isten csak így tud megóvni minket a bűntől, csak így üdvözülhetünk.