Évközi 10. hét, kedd, – Mt 5, 13-16
Milyen hatást gyakorolunk a környezetünkre?
Tudnunk kell, hogy személyre szólóan mikor (és hogyan) lehetünk a föld sója és a világ világossága.
Ha a só feloldódik, ízt ad az ételnek, és egyúttal megőrzi az ételt a romlástól. Ehhez hasonló szerepet kell betöltenünk a világban.
Akkor végezzük „jóízűen” a munkánkat, ha örömmel, szívesen és szeretetből tesszük a „kötelességünket”, vagyis nem a saját hasznunkat és dicsőségünket keressük, nem mások elismerését és háláját várjuk, hanem azért, mert a Mennyei Atya is jóságos hozzánk. Akik hisznek Istenben, azok Isten miatt gyakorolják a szeretetet, a türelmet, a megbocsátást. Jézus kifejezetten mondta, hogy jó tetteinkkel viszonozzuk a Mennyei Atya jóságát, ezzel „dicsőítjük meg” az Atyát, így leszünk igazi gyermekei az Atyának és jó testvérei Jézus Krisztusnak. A jó tettek teszik életünket ízessé mások számára.
!Mindent az önzés ront el ezen a világon. Sajnos, hajlamosak vagyunk magunkra vonni a figyelmet, amikor „másokért élünk”, vagy „másoknak szolgálunk”. Könnyen önteltté válhatunk, és minden jó cselekedetünkért viszonzást, elismerést és jutalmat várunk. Vigyáznunk kell arra, hogy jó cselekedeteinket soha ne a magunk dicsőségére tegyük, hanem úgy, hogy mi magunk háttérben és észrevétlenek maradunk. Csak maga a tett legyen a fontos, ami már nem ránk, hanem az Istenre irányítja a figyelmet! Az ételben sem jó, ha észrevesszük a sót.
Meglepő, és igen nagy bizalom Jézus részéről a másik kijelentése, amikor azt mondja rólunk, hogy mi vagyunk a „világ világossága”. Elsősorban Jézus lett azzá. János evangéliumában (Jn 8,12 és 9,5) Jézus önmagáról állította, hogy „én vagyok a világ világossága”. Aztán „példát adott nekünk” ahogy az utolsó vacsorán a lábmosás után mondta, hogy „ti is így cselekedjetek!” Tehát mi csak akkor leszünk a „világ világossága”, ha Őt követjük.
A világosság segít az eligazodásban, a hegyre épült város egyúttal a menedéket is jelenti.
Nem szabad elfelednünk, hogy egyedül Isten a világosság, Ő ad értelmet mindennek. És egyedül Ő a biztonság. Aki hozzá igazodik, az nem téved el, és aki benne bízik, az nem csalatkozik sohasem. Mi csak annyiban és akkor vagyunk „világosság”, ha Krisztus által az Istenhez kapcsolódunk, mint az elektromos izzó, amely az energiaforrástól kapja világító erejét. A fényforrás nem önmagát világítja meg, hanem önmagán kívül minden mást láthatóvá tesz, és segít az eligazodásban.
! Rajtunk is múlik, hogy istentelen lesz-e a világ, és sötétségben, vagy világosságban él. Még a pislákoló mécses fénye is segít az emberi tájékozatlanság sötétjében, bármilyen csekély a fénye. Sokat tudunk segíteni még az őszinte bűnbánatunk példájával is. Minden azon múlik, hogy mi befogadjuk-e a Szentlelket és szerinte élünk-e! Amikor Jézus a föld sójának és a világ világosságának nevezett bennünket, ezzel azt a küldetést kaptuk, hogy mi is képviseljük a világban azt, amit földi életében Ő képviselt. Így kell tanúságot tennünk az Atyáról és Jézus Krisztusról.