Évközi. 8. hét, csütörtök – 1Pét 2,2-12 ; Mk 10, 46-52
Vigyázunk-e hitünkre? Gondozzuk-e?
Érdemes figyelni Szent Péter apostolra, aki levelében az újszülött kisdedek példáját állította elénk. Ahogyan azok kívánkoznak az éltető anyatej után, ugyanúgy kell nekünk is „kívánkozni a szellemi, hamisítatlan tej után”. Ugyanakkor „tartózkodni kell azoktól a testi kívánságoktól, amelyek a lélek ellen törnek”!
Ha nem adunk jó „tápot lelki vágyainknak”, akkor az ördög gondoskodik táplálékról.
A mai evangélium vak koldusa a rendkívüli hite miatt lehet a példaképünk. Amikor észlelte, hogy nagy tömeg közeledik feléje, és ráadásul azt is megtudta, hogy tömegben ott van a Názáreti Jézus is, nem arra használta fel a kínálkozó alkalmat, hogy több alamizsnát kérjen, még csak nem is a testi vakságának meggyógyítását kérte, hanem amit Jézustól igazán érdemes kérnünk: a hit világosságát.
A Márk evangéliumában szereplő első vakot (8,22)
mások vitték Jézus elé. Bartimeus viszont saját magától kezdte el kiáltozni, amit mások félelmükben nem mertek hangosan kimondani, hogy „Jézus, Dávid Fia, könyörülj rajtam!” Ezzel a névvel, amellyel Jézust illette („Dávid Fia”) kifejezte, hogy ő, a vak koldus tisztábban látta, hogy kicsoda Jézus, mint a tanítványok és azok az emberek, akik mindvégig vele voltak. Ő kitartott a hitének megvallása mellett annak ellenére is, hogy a főpapoktól való félelem miatt megpróbálták elhallgattatni. Aztán amikor Jézus hívta, azonnal felugrott, eldobta köntösét, kolduló foglalkozásának kellékeit is, és odament hozzá.
Amikor pedig Jézus azt mondta neki, hogy „menj, a hited megmentett téged”, mivel visszanyerve látását, nem ment el, hanem követte Jézust az úton. És nemcsak aznap, hanem Jézus kereszthalála és feltámadása után is hűséges maradt Jézushoz. Nem véletlen, hogy Márk evangélista lejegyezte a nevét: Bartimeus. Bizonyára ott volt mindvégig a keresztények között.
! Milyen csodálatos a szerveink működése, köztük a „szemünk fénye”, vagyis hogy látunk. Gondolkozzunk el azon, hogy milyen lenne az életünk, ha nem látnánk! És ennél mennyivel értékesebbek Isten kegyelmi adományai, köztük a hit ajándéka! Milyen kilátástalannak tűnne az életünk, ha hit nélkül kellene élnünk!
Tudunk-e igazi hittel fordulni Jézushoz? Aki hittel fordul hozzá, Jézus arra odafigyel. Mennyire vagyunk állhatatosak? Jézus tudta, hogy a vaknak mire van szüksége, mégis kimondatta vele. A kérés, a kérő ima bennünket is nevel. Tudjuk-e kérni azt, amire igazán szükségünk van? Mindent hittel kell kérni és hittel el kell tudni fogadni. Ezt kell napról napra megtanulnunk. És vajon mi készek vagyunk-e Jézust követni? Ő mondta, hogy akik hozzá tartoznak, azok ismerik az ő hangját, és követik őt.
! Legyünk hálásak a hit ajándékáért! Köszönjük és becsüljük meg, gondozzuk, törődjünk vele, és szerinte éljünk! Mindvégig kövessük Jézust, hogy vele lehessünk mindig, az örök életben is!