Május 24. Az Assisi Szent Ferenc bazilika fölszentelése – Jel 21,1-5; Jn 10,22-30
Az elmúlt időszakban mik voltak számunkra a legfontosabbak Jézus tanításából?
Szent Ferenc 1226. október 3-án este halt meg. Már másfél év múlva szentté avatták. A tiszteletére Assisiben épített templom alapkövét rögtön a szentté avatást követő napon, 1228. május 28-án IX. Gergely pápa helyezte el. Az építkezés 25 évig tartott. Az ünnepélyes felszentelést 1253. május 25-én IV. Ince pápa végezte. Ekkor hozták át a Szent György templomból Szent Ferenc földi maradványait.
A templomot XIV. Benedek pápa 1754. márc. 25-én emelte „patriarchális bazilika és pápai kápolna” rangjára.
Szent Ferenc számára nagyon fontosak voltak az Istennel és egymással való találkozásoknak és együttléteknek a színhelyei, nemcsak a templomok, hanem a barlangok is, mert ezekben hallotta az Úr szavát.
Szent Ferenc, aki minden erejével Krisztushoz akart tartozni, mélyen a szívébe véste, hogy azok tartoznak egyértelműen Jézushoz, akik figyelmesen hallgatják és megtartják az ő szavát. Jézus mondta, hogy „Az én juhaim hallgatnak szavamra, ők követnek engem.”
Érdemes felidézni, hogy az elmúlt időszakban Jézus mit akart személyesen nekünk mondani, és hogyan sikerült azt életté váltanunk.
Megvan-e bennünk a Jézus iránti feltétlen bizalom? Ez szükséges ahhoz, hogy meghalljuk az ő szavát. Aki nem készségesen hallgatja, vagyis nem akarja követni Jézus tanítását, az nem fogja felismerni, hogy Ő szól. Minden eseményben, minden élethelyzetben, de különösen döntéshelyzetekben kell figyelnünk rá. Ha ezt tesszük, akkor egyre világosabban és határozottabban fogjuk hallani és megismerni az ő hangját, vagy mások szava által, vagy akár közvetlenül is, lelkiismeretünk szaván keresztül.
Rádöbbentünk-e, hogy ha sok nyugtalanság van bennünk, akkor ennek az oka a hitetlenség? Sok minden nyugtalaníthat minket, pedig „csak egy a szükséges”, a helyes végső célunk megválasztása, és az ennek megfelelő élet.
Jézus úgy fogalmazta meg életünk célját, hogy az maga az Isten, személyesen: az Atya, és a hozzá vezető út: Jézus Krisztus. Önmagáról mondta, hogy „Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet.” Érdemes felidézni Szent Ágoston ehhez fűzött magyarázatát: „Az Ige az Atyánál Igazság és Élet, testet öltve pedig Utunkká lett.” Jézus nagyon sokszor hívja fel a figyelmet arra, hogy maradjunk vele személyes, bensőséges kapcsolatban. A hit által Jézus él bennünk. Szent Pállal együtt mi is elmondhatjuk: „Élek én, de már nem én, hanem Krisztus él bennem.” Hozzátehetjük, hogy az Atyával és a Szentlélekkel együtt. Említi ennek gyümölcseit is, amelyek közül az a legfontosabb, hogy Jézusnak az a szeretete fog élni szívünkben, amellyel az Atya szereti őt, és Ő az Atyát.
A mai napon még azt jegyezzük meg, hogy nekünk is templommá kell lennünk: az élő Isten színhelyévé, és az Istennel és egymással való találkozások színhelyeivé! Ezen kívül pedig – az áldozatok bemutatásának a színhelyévé is.