Urunk mennybemenetele – Mk 16, 15-20 – Hogyan történt Jézus „mennybemenetele”, és mi a mondanivalója?
Jézus valóságos „mennybemenetele” az ő föltámadása volt. Ma az ő feltámadása utáni utolsó megjelenését ünnepeljük, ami nem egy űrutazás kezdete, hanem végleges bemenetele a mennyei dicsőségbe. A felemelkedéssel és a felhőben való eltűnéssel csupán azt akarta a tanítványai tudomására hozni, hogy ne számítsanak több megjelenésére. Az ő „mennybemenetele” azonban nem eltávolodás. Végleg kilépett a fizikai érzékelésünk teréből, de csak azért, hogy már ebben a földi életünkben is még jobban velünk, sőt bennünk lehessen. 
Előzőleg azt mondta, hogy előre megy nekünk helyet készíteni. De addig is együtt munkálkodik velünk földi életünk és a világ végéig. Márk evangéliumának utolsó mondata már erről szól: „Az Úr együtt munkálkodott velük, és az igehirdetést megerősítette a jelek által, amelyek kísérték őket.”
Érdemes sorra venni, hogy Jézus szerint milyen jelek kísérik a benne hívőket, és megvizsgálni, hogy a hívő életnek ezek az ismertető jelei megvannak-e bennünk!?
1. „Az én nevemben démonokat űznek ki” (17). NB! Csak a mi Urunk segítségével tudjuk kiűzni magunkból a kísértő „démonokat”, a hamis ábrándozásokat, rossz gondolatokat.
2. „Új nyelveken szólnak” (17): a szeretet új nyelvén, mindenekelőtt tetteinkkel, Jézus „új parancsának” teljesítésével.
3. „Kígyókat vesznek fel, és nem árt nekik” (18). Tudnunk kell, hogy a kígyó a gonosz, a Sátán szimbóluma. Tudatában kell lennünk, hogy önmagunkban erőtlen vagyunk ahhoz, hogy a gyűlölet és önzés mérgére ne gyűlölettel és önzéssel válaszoljunk, hanem irgalmas és áldozatos szeretettel ! Erre csak az Úrral való személyes kapcsolat tesz képessé minket.
4. „Ha valami halálos mérget isznak, nem árt nekik” (18).
Nem tudunk bezárt füllel élni. Egyébként is harsognak a hamis „ideológiák” (= „mellébeszélések”). Csak aki nap mint nap az evangéliumok tiszta forrásából iszik, abban alakul ki az az immunrendszer, amely felismeri és ártalmatlanná teszi a bódító hazugságokat.
5. „Betegekre teszik rá kezüket, és azok meggyógyulnak” (18). A legnagyobb betegség: a szeretetre való képtelenség. Jézus ígérete szerint a benne hívők ezt is képesek a tőle kapott szeretet hatalmával orvosolni.
Alázattal és bizalommal kell kérni a Szentlelket. Alázattal: megvallva, hogy érdemtelenek vagyunk az ajándékaira, és tudva azt is, hogy nélküle képtelenek vagyunk a szeretetre. Pedig (1Kor 13, 2.) „ha szeretet nincs bennem, semmi vagyok” – És ugyanakkor azzal a bizalommal kell kérni, hogy Isten teljesíti ígéretét.
A „mennybe ment” Krisztus így marad bennünk a fizikai szemnek láthatatlanul, de számunkra nagyon is érezhetően. És a Szentlélek által gondoskodik arról, hogy az ő Egyháza ne merevedjen intézménnyé, hanem élő, eleven szervezet maradjon, és Krisztusba és az örök életbe vetett hitünk, reményünk és áldozatos szeretetünk által történelmet alakító tényező legyünk a világ végéig.