Húsvét 6. hete, kedd – ApCsel 16,22-34; Jn 16, 5-11
Értjük-e, miért mondta Jézus, hogy „Jobb nektek, ha én elmegyek?”
A válni készülő házastársak közhely-mondata, hogy „Neked is jobb, ha elválunk.” – Csakhogy Jézus nem az elválásra gondolt, mert ugyanebben a főpapi imájában azt mondta (Jn 17, 24): „Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, ott legyenek velem, ahol én vagyok.”
Az ő „elmenetelének” az a célja (Ő mindig azért „megy el”), hogy még jobban velünk lehessen.
Jézus „elmenetele” a feltétele annak, hogy elküldje a Szentlelket, aki csak Jézus halála és megdicsőülése után jöhetett el: mert (1) Jézusnak a megváltással kellett kiérdemelnie őt számunkra. És (2) a Szentlélek által nemcsak Krisztus lett jobban velünk (sőt, bennünk!), hanem megvalósulhatott az is, amit nem sokkal előbb mondott (Jn 14,23), hogy „aki szeret engem, Atyám is szeretni fogja őt, hozzá megyünk és benne fogunk lakni.” A Szentlélek kapcsol össze minket az Atyával és a Fiúval.
Amikor Jézus felsorolta, hogy mi lesz a Szentlélek tevékenysége, azt mondta, hogy „meggyőzi majd a világot (1) a bűnről, (2) az igazságról és (3) az ítéletről. A bűnről: mert nem hittek bennem. Az igazságról: mert az Atyához megyek, és már nem láttok engem. Az ítéletről: mert a világ fejedelmét már elítélték.”
Jézus szerint az a bűn, ha valaki (1) nem hiszi, hogy Ő a jó Pásztor, és (2) hogy a Mennyei Atya irgalmas szeretettel szeret minket, és a javunkat akarja. (! Amikor bűnt követünk el, akkor azt hisszük, hogy nekünk az a jó.) A Szentlélek „meggyőz” minket arról, hogy bűnösök vagyunk, tehát bűntudatot ébreszt bennünk, de ugyanakkor szeretetből fakadó bűnbánatot is. (A farizeusoknak az volt a bűnük, hogy magukat tökéletesnek tartották, azaz nem ismerték el, hogy bűnösök.)
A Szentlélek meggyőzi a világot az igazságról: hogy Jézus azért megy az Atyához, hogy közbenjárónk legyen. Már a földre is azért jött, hogy Megváltónk és Üdvözítőnk legyen, és megszabadítson minket a bűneinktől.
Meggyőzi a világot az ítéletről, amely már megtörtént: Jézus győzött a gonoszság felett, Isten kegyelme kiárad ránk.
Ez valósult meg Pál és Szilás igehirdetése által. Miután a börtönőr és egész háza népe elismerte a bűnt és elfogadta az Igazságot (= Krisztust), a Szentlélek felmentő ítéletében részesülhetett. Ez volt örömük forrása.
Ha elfogadjuk az Igazság Lelkét, akkor Ő a mi értelmünket is megvilágosítja, hogy felismerjük bűneinket (legfőképpen hitetlenségünket Isten szeretetével szemben), és ezzel együtt megismerjük azt is, hogy az Isten igazságossága és az Ő irgalmas szeretete elválaszthatatlan egymástól. Ha bűnbánatot tartunk, akkor kedvező ítéletben lesz részünk, és „az Istenbe vetett hit” eredményeként megtapasztalhatjuk azt az örömet, amely a börtönőr családját eltöltötte, és amelyet Isten csak azoknak tud adni, akik megnyitják Előtte a szívüket.