Húsvét 5. hete, hétfő – Jn 14, 21-26.
Ismerjük-e azt a folyamatot, ahogyan egyre jobban megtapasztaljuk magunkban a feltámadt Krisztus életét, és ahogyan egyre hitelesebb tanúságot tudunk tenni róla?
Egyre világosabb lesz számunkra, hogy a megváltás végső célja: a teljes életközösség a Szentháromsággal. Jézus búcsúbeszédéből vett mai evangéliumi részlete azt a folyamatot tárja fel, ahogyan ez az egység kialakul bennünk. Ez nem egyoldalúan csak Isten műve, hanem ennek megvalósulásában az ember teljes felelős közreműködésére is szükség van. A mai evangélium alapján nyomon követhetjük ennek a lépéseit.
Isten megismerése annak a felismerésével kezdődik, hogy még mielőtt megismertem volna Istent, ő már „szeretett engem és életét adta értem”. Valójában Istennek és az ő szeretetének a megismerése általában egymásba fonódva, egymással párhuzamosan, együtt történik. Ahogy Szent János írta (1Jn 4,16): „Megismertük a szeretetet, amelyet Isten oltott belénk, és hittünk benne.”
Ezt követi Isten szeretetének a viszonzása, a megismert parancsok teljesítésével. Ezáltal mutatjuk ki Isten iránti hitünket és szeretetünket. Úgy is felfoghatjuk, hogy ez a mi „dolgunk és kötelességünk”: hogy miután megismertük Istennek irántunk való szeretetét, Jézus tanításának követésével kimutassuk Isten iránti szeretetünket. Egyben ez a feltétele annak, hogy Isten egyre jobban kinyilatkoztassa magát nekünk. A hit így a szeretetben tovább mélyül.
Jézus tanításának egyre jobb megismerése és elfogadása nemcsak egyre több elméleti ismeret megismeréséből és elfogadásából áll, hanem magában foglalja életünknek az ő tanítása szerint való alakítását is: „Megtartjuk parancsait, és azt tesszük, ami neki tetszik.” („Aki ismeri és teljesíti parancsaimat, az szeret engem.”)
Jézus szavai szerinti folytatás: „Aki szeret engem, megtartja tanításomat, Atyám is szeretni fogja őt, hozzá megyünk és lakóhelyet veszünk nála.” A megváltás végső célja tehát az életközösség a Szentháromsággal. A hívő ember ezt nemcsak tudja, hanem érzi és éli is.
Valamilyen jelenlét és személyes hatás minden szeretetnek alkotó eleme. Aki az evangéliumból él, az Jézus jelenlétét egyre jobban érzi, és ez a jelenlét egyre erősebb biztosíték arra, hogy Jézus ígéretei valóra válnak bennünk.
Krisztus a személyes hiten keresztül akarja az embert elvezetni az üdvösségre, nem pedig ellenállhatatlan hatalommal. Isten előtt annak a szeretetnek van értéke, amely hitre és reményre épül.
Az élet küzdelmei és kísértései között az a hit erősít meg bennünket, amelyben átéljük Krisztus jelenlétét és erejét. Aztán Krisztus a mi tapasztalatunkon („tanúságtételünkön”) keresztül nyilatkoztatja ki magát a világnak. Ennek a mozzanatai is mindig ugyanazok:
1. Isten szeretetének megismerése, megtapasztalása, és a mi szeretetünknek a megtapasztalása,
2. Jézus tanításának elfogadása,
3. a Szentlélek közreműködése, amely segít minket abban, hogy Krisztus hiteles, élő tanúi lehessünk a világban.