Husv. 4. vas. B. – ApCsel 4, 8-12; 1Jn 3,1-2; Jn 10,11-18
A mai vasárnap neve „Jó Pásztor vasárnapja”, amelyen már több mint ötven éve a „Hivatások Világnapját” ünnepeljük. Ezen a napon Jézus felszólítását követve közösen kérjük „az Aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az aratásába” (Lk 10,2): adjon nekünk kellő számú, és főleg megfelelő lelkületű jó pásztort. – Imádkozunk élő lelkipásztorainkért is, hogy hiteles képviselői legyenek az üdvösségre vezető egyetlen pásztornak: Jézus Krisztusnak. – Kérjük, hogy elhunyt lelkipásztorainkat Isten jutalmazza meg az örök élettel!
Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket, hogy követjük-e Jézusnak az ő pásztorai által képviselt tanítását, és mi hívők is jó pásztorai vagyunk-e a ránk bízottaknak?
A mai evangéliumi szakasz 4 kijelentést tartalmaz.
(1) „A Jó Pásztor életét adja a juhaiért”. A Jézus iránti bizalmunk alapja az ő irántunk való végtelen szeretete, melyről ő maga azt állította, hogy „ahogyan az Atya szeret engem, úgy szeretlek én is titeket.” Szeretetét azzal bizonyította, hogy életét adta értünk (! nemcsak a földi életét, hanem az isteni életét is!).
(2) „A Jó Pásztor ismeri övéit, és övéi is ismerik őt”. Ez kölcsönös ismeretet jelent. Nemcsak Jézus ismer minket, hanem nekünk is ismernünk kell őt. Személyes kapcsolatban kell állnunk vele, személyes imában kell szólnunk hozzá, és ugyanakkor hallgatnunk is kell a szavára.
(3)A Jó Pásztornak (= Jézusnak) „vannak más akolból való juhai is”. Tudatában kell lennünk annak, hogy a végcél: nem az Egyház (sem a katolikus, sem az ortodox, sem akármilyen más gyülekezet), hanem az Atya országa. A legfőbb pásztor maga az Atya. Így lehet Jézus egyben az Isten Báránya is.
Azt is tudnunk kell, hogy Jézus az Atyától kapott juhait Péterre és az ő utódaira bízta. Ők kapták a bűnbocsátó hatalmat, amelyet mindegyikünknek külön-külön személyesen szolgáltatnak ki, hogy a Szentlélek által újra személyes kapcsolatba kerüljünk, illetve megerősödjünk a feltámadott Krisztussal és az Atyával való kapcsolatunkban. És csak a papok képesek bemutatni Krisztus egyetlen áldozatát, melynek gyümölcseként Krisztus testét és vérét vehetjük magunkhoz, és ezáltal megerősödünk a Jézussal való személyes kapcsolatunkban, sőt egységre jutunk mindhárom Isteni Személlyel.
(4) Azt is mondja Jézus: „Azért szeret engem az Atya, mert odaadom az életemet. Nem veszi el tőlem senki, magam adom oda”.
Jézus nemcsak a kereszten adta oda értünk az életét valamikor, hogy megváltson, hanem minden nap is adni akarja, hogy üdvözítsen. Mindnyájunknak az a hivatásunk, hogy befogadjuk a Jézus által nekünk adott életet, és adjuk oda életünket neki, hogy rajtunk keresztül adhassa magát szeretteinknek. Ha Jézust igazán követni akarjuk, akkor jó pásztori lelkületét nekünk is gyakorolnunk kell embertársaink felé. Különösen a szegényeket, a betegeket, a magukra maradottakat, a kitaszítottakat kell segítenünk elesettségükben, hogy előmozdítsuk felemelkedésüket.
! Csak így üdvözülhetünk!