Húsv. 3. hét, szerda – ApCsel 8,1-8; Jn 6, 35-40
Mit jelent számunkra az, hogy Jézus „az élet kenyere”?
A mai evangéliumi részlet Jézusnak ugyanazzal a két mondatával kezdődik, amellyel a tegnapi befejeződött. „Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem éhezik többé; és aki bennem hisz, nem szomjazik soha.” 
A második mondat visszautal a hétfői evangéliumi részletre is, amelyből azt a következtetést vontuk le, hogy a testi-lelki-érzelmi „jóllakottság” helyett a „jóllakottság forrását”: az „élet kenyerét” kell keresni.
Mivel a következő napokban is az „élet kenyeréről” lesz szó, érdemes elgondolkodnunk azon, hogy mit jelent egyáltalán az „élet kenyere”.
Maga az „élet” – titok. A természetes élet is. Csak az élet jelenségeiről, az élőkre jellemző tulajdonságokról tudunk beszélni. A természettudományok azt sem tudják megmondani, hogyan kezdődik, „honnan ered” az élet. Mi a hitünk alapján állítjuk, hogy a Teremtőtől.
Az az „élet”, amelyről Jézus beszél: az Isten élete – a földi életnél is nagyobb titok (= „misztérium”). A heti témánk szempontjából meg kell jegyezni, hogy Krisztus, mint örök Ige, öröktől fogva birtokolta az „életet” (Jn 1,4), és miután megtestesült, saját tulajdonaként rendelkezik az „élettel” (Jn 5,26), és bőségesen adja azt (Jn 10,10) mindazoknak, akiket neki adott az Atya (Jn 17,2). Jézus azt is mondta magáról, hogy Ő „az út, az igazság és az élet” (Jn 114,6), ő „a feltámadás és az élet” (Jn 11,25).
! Nem kell tudnunk, hogyan lesz a testi táplálékból érzelem és gondolat. Nekünk Vörösmarty Mihály szerint az a „dolgunk a világon, hogy tápot (= táplálékot) adjunk lelki vágyainknak”. Ahogyan a földi életünket naponta rendszeresen kell táplálni, ugyanígy Isten bennünk való életének is szüksége van táplálékra. Ennek az életnek a „kenyeréül” adja Jézus önmagát, hogy aki eszi őt, az általa éljen, miként ő maga is „az Atya által él” (Jn 6,27-58.).
A mai evangéliumi részlet utolsó mondatait (is) jól meg kell jegyezni: „Nem azért jöttem le a mennyből, hogy a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, aki küldött engem. Atyám akarata az, hogy mindaz, aki látja a Fiút és hisz benne, örökké éljen. Én feltámasztom az utolsó napon.”
Jézus észrevette, hogy a tanítását értetlenül, sőt hitetlenkedve fogadták, s erre utalást is tett. Ennek a hitetlenségnek az volt az oka (és ma is az), hogy egyesek maguk akarják megszabni, hogy Isten milyen jeleket adjon, és nem azt keresik, hogy mit akar Isten mondani a látható jelek által. Nem törekszenek Jézus tanítását megérteni és hittel elfogadni, sőt Jézus szavait még a magukat vallásosnak tartó emberek is félremagyarázzák. Pedig a hit és a hitetlenség útja abban különbözik, hogy elfogadjuk-e Jézus tanítását úgy, ahogy ő érti.
Krisztus a világ teremtésének (és a mi életünknek is) az oka, értelme és célja. Krisztus nélkül nincs örök élet, az örök élethez pedig nélkülözhetetlenül szükség van az örök élet táplálékának rendszeres vételére, amely maga Krisztus.