Húsvét 3. vasárnapja B. – Lk 24,35-48.
Értékeljük-e a megtérés és a bűnbocsánat lehetőségét, és élünk-e vele?
A mai evangélium az előző vasárnapon hallott, János evangélista által elbeszélt történés variáns leírása. Miután Jézus beszélt szenvedéséről és feltámadásáról, tanítványaira lehelve a Szentlelket is megadta nekik a bűnök bocsánatára
. Elsősorban nem azt kérte tőlük, hogy kürtöljék világgá a szenzációt, hogy a halottnak hitt Jézus mégis él, nem is a minden ember számára megnyíló lehetőség hirdetését a feltámadásra és a boldog örök életre, hanem hogy „nevében megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni minden népnek.”
Ha Jézus nem támad fel a halálból és nem tér vissza övéi közé, akkor legfeljebb a történtek miatti iszonyatos fájdalom, a keserű és meddő bánat terhelte volna a tanítványokat, és annak következménye nem lehetett volna a felszabadulás és megnyugvás. Akkor nem lehetett volna hová, vagy kihez megtérni, és nem lett volna kitől bocsánatot kérni, nem lett volna mit remélni.
Ezért a húsvét öröméhez nagyon szorosan hozzátartozik a „késő bánat” mélységes keserűségének az eloszlatása: hogy van lehetőség annak kijavítására, amit elrontottak, van lehetőség újrakezdésre a Jézussal való kapcsolatukban. Mert akiről azt hitték, hogy elveszítették, az újra él, lehet még közös jövőjük vele.
Minden ember számára tanulság, hogy a szabad személynek teremtett ember csak úgy állíthatja helyre egy másik személlyel a súlyosan megsértett kapcsolatát, ha maga is belátja ezt a sérelmet, az általa okozott fájdalmat, és ezért bocsánatot kérve új alapra helyezi a megrontott kapcsolatot. Csak ott lehet megtérésről és megbocsájtásról beszélni, ahol nyitva áll az újrakezdés lehetőségét magában hordozó közös jövő, ahol nem zárul le végérvényesen a kapcsolat Isten és ember, ember és ember között.
!! Nem szabad úgy gondolkodni, hogy „megbocsájtok, de nem felejtek”! Paolai Szent Ferenc levelében olvassuk: „Úgy bocsássatok meg kölcsönösen egymásnak, hogy később a sérelmet soha fel ne rójátok! A sérelemre való visszaemlékezés ugyanis: jogtalanság, a harag továbbszövése, a bűn megőrzése, az igazságosság ellensége, rozsdás nyíl, a lélek mérge, az erények elvesztegetése, az elme férge, az ima megzavarása, az Istenhez intézett kérésetek erejének megsemmisítése, a szeretet elárulása, lélekbe szúrt mérges tövis, soha el nem alvó gonoszság, soha el nem fogyó bűn és mindennapi halál.”
! A megtérés és a bűnbocsánat meghirdetése és annak elfogadása, a Szentlélek által a Krisztussal való élő kapcsolat hozta létre az Egyházat, és ez élteti ma is. A mai vasárnap örömhíre, hogy a megérés és a bűnbocsánat révén a feltámadt és élő Krisztussal a kapcsolat újra kezdhető: élő, személyes kapcsolatban lehetünk vele már itt a földön.
A mi tartós békénk és zavartalan örömünk egyedül a tiszta szívből fakadhat. Krisztussal való élő, személyes kapcsolatunkban kell megújulnunk és fejlődnünk, egész földi életünkben, amíg eljutunk majd a „színről színre való látás” teljességére az örök életben.