Húsvét 2. hete, szerda – ApCsel 5,17-26; Jn 3,16-21
Milyen hatással van életünkre (magatartásunkra) a hitünk?
Sok minden következik abból, hogy valaki hisz-e Isten szeretetében és az örök életben, vagy nem.
A mai evangéliumban elhangzott az Újszövetség legmegrendítőbb mondata: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki 
hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Így is mondhatnánk: Ennyire szerette Isten a világot! Még egyszülött Fiát is odaadta érte! Mégpedig halálra adta. János apostol úgy fogalmazta meg hitünk lényegét (1Jn 4,16), hogy „Megismertük a szeretetet, és hittünk benne.”
Jézus szerint „aki nem hisz benne, az már ítéletet vont magára.” Viszont „aki hisz benne, az nem esik ítélet alá”. A Jézusba vetett hit ugyanis azt jelenti, hogy a tanítása szerint élünk, és készek vagyunk elfogadni a szenvedést is, ha kell.
A szentleckében azt olvassuk, hogy az apostolokat féltékenységből vetették börtönbe. Jogos a feltételezés, hogy ahogyan Jézust kivégeztették, az apostolokkal is ez volt a főpapnak és a szaddúceusoknak a terve. Ugyanis akiket ki akartak végeztetni, azok fölött a zsidó előírások szerint a letartóztatásuk napján nem hozhattak halálos ítéletet. Figyelemre méltó, hogy az apostolokat nem sikerült megfélemlíteni. Nem menekültek el a környékről, hanem amint kiszabadultak, rögtön, már virradatkor bementek a templomba, és úgy tettek, ahogy az angyal mondta nekik: „álljatok ki nyíltan, és hirdessétek a népnek a templomban az örök életről szóló tanítást!”
Meg kell értenünk, és ne szabad elfelejtenünk, hogy mivel magyarázhatóak ezek a gyilkos indulatok, amelyek a világ végéig folytatódnak!
A szadduceusok pártjáról tudni kell, hogy főleg zsidó papokból állt, és bármennyire furcsa, de ők Jézus korában nem hittek az angyalokban, a mennyországban, a feltámadásban, és nem hittek a lélekben sem, hanem azt vallották, hogy csak anyag van. Szerintük ezen a földön kell boldoggá lenni, ezért ragaszkodtak a hatalomhoz, mindenből hasznot akartak húzni. Nem voltak gátlásaik. Jó kapcsolatokat igyekeztek tartani a megszálló rómaiakkal is, mert ez nekik a hatalmat és a pénzt jelentette. Mai szóval azt mondanánk, hogy igazi materialisták voltak. ! Érthető, hogy a mindenkori materialistákat és ateistákat zavarja az, hogy van örök élet, mert akkor van a halál után számonkérés is. Ezért nem akarnak hinni a feltámadásban.
Jézus világosan megmondta, hogy a hitetlenség oka az önzés, és a bűnös élethez való ragaszkodás. Jézust azért nem fogadták el, „mert tetteik gonoszak voltak. Mert mindenki, aki gonoszat tesz, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, nehogy napvilágra kerüljenek tettei. Aki azonban az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hadd jusson nyilvánosságra, hogy tetteit Istenben vitte végbe.”
! Ha nem élünk a hitünk szerint, és ennek ellenére kereszténynek tartjuk magunkat, akkor az is érthető, hogy félünk hitünk megvallásától. Érezzük, hogy ez csak a látszat, és emiatt magunk előtt is szégyenkezünk.
Ragyogja be a mi életünket Krisztus világossága és az igaz élet öröme, itt a földön és az örök életben is!