Csütörtök Húsvét hetében – Lk 24, 35-48 –
Eltölt-e minket Krisztus békéje, és békességszerzők vagyunk-e környezetünkben?
Jézus halálakor nagy zavar keletkezett a tanítványok „fejében” és lelkében. 
Teljesen megbénította őket a félelem, sőt a rettegés. Megbénította emlékezetüket is. Megfeledkeztek arról, hogy Jézus nemcsak a halálát, hanem a föltámadását is megjövendölte. Elveszítették cselekvő-képességüket, és gátolta őket Jézus felismerésében is.
Már most megjegyezhetjük, hogy a félelem és a szorongás képtelenné tesz minket Isten jelenlétének a felismerésére, de a szolgálatára is. Jusson eszünkbe, hogy az a szolga, aki félt az urától, nem használta fel a kereskedésre kapott vagyont, hanem „félelmében elrejtette”.
Jézus az apostolok elkeseredett állapotába lép be „Békesség nektek!” köszöntéssel. Nem vádolni akar, amikor sebhelyeit megmutatja, hanem irántunk való szeretetének bizonyítékait tárja fel, mint drágán megszerzett ékszereit, amelyekhez még feltámadott testében is ragaszkodott. Egyben személyazonosságát is igazolja, hogy ő ugyanaz a Jézus, aki szeretetből szenvedett és meghalt értünk. Mindenkinek szóló, örök érvényű üzenete, hogy „szeretlek titeket”.
Aztán amikor a félelem örömbe csapott át, az apostolok akkor sem merik elhinni, hogy Jézus ugyanaz maradt, és ugyanúgy szereti őket. Az érzelmi felindulásból született örömnek is át kell alakulnia békességgé.
Amikor feltámadása után Jézus többször is megjelent tanítványainak, minden alkalommal így köszöntötte őket: „Békesség nektek!” De már az utolsó vacsorai végrendeletében is békét hagyott ránk. – Ezt ismételjük minden szentmisében.
! Csak Krisztus tud békét adni nekünk. Nélküle nincs béke. Ha készek vagyunk beengedni Krisztust a világunkba, személyes és közösségi életünkbe, akkor részünk lesz a békességben, vagyis a teljes élet ajándékában. Aki nem fogadja őt be, annak nemcsak a szívében lakik békétlenség, hanem az az ember békétlenséget, megoszlást idéz elő a környezetében is.
Krisztus küldetést is ad. Nemcsak helyreállítja az Istennel és egymással megromlott békét, hanem a béke szolgálatára küld mindnyájunkat, vagyis hogy adjuk tovább az ő békéjét mindazoknak, akik befogadják. És ha már ketten vagy hárman együtt („egyek”) vagyunk, akkor az ő jelenléte annyira megerősödik bennünk, hogy hatékony tanúságot tudunk tenni róla a világban.
Mielőtt Jézus elbúcsúzna apostolaitól, a megtérés és a bűnbocsánat hírnökeiként küldi őket minden emberhez. Ezt teszi majd utolsó megjelenése, mennybemenetele alkalmával is. A Szentlelket is azért lehelte rájuk, hogy lelkükben beálljon a békesség állapota.
Jézus mindnyájunknak mondja: „Ne nyugtalankodjék a szívetek! Higgyetek az Istenben (az Atyában), és bennem is higgyetek!” Ígérete szerint ő mindig velünk akar lenni.
NB! A békesség olyan nyugalom, amelyben az Isten jelen van az ember számára, amelyben az ember teljesen rábízza magát Teremtőjére és Megváltójára.