Nagykedd – Jn 13, 21-33. 36-38
Hallgatunk-e a figyelmeztetésekre, akár kívülről jönnek, akár a lelkiismeretünkben szólalnak meg?
Nagykedden minden évben az áruló Júdást állítjuk magunk elé figyelmeztető, intő példaként, hogy levonjuk a magunk számára annak a tanulságait, hogyan jutott el Júdás az árulásig. Mert az ő árulása nem egy váratlan döntés volt. Jézustól való eltávolodása, majd a Jézussal való szembefordulása – egy következetes folyamat eredménye. Valószínűleg Júdás is azok között volt, akik Jézus működésének elején (Kafarnaumban) nem tudták elfogadni Jézus „kemény beszédét”, hogy Jézus az „élet kenyere”. De ő nem ment el a többiekkel, hanem érdekből Jézus mellett maradt. Júdás ekkor indult lefelé a lejtőn. Magához ragadta a pénzkezelést, holott Lévi jobban értett volna hozzá, hiszen ez volt Lévinek az eredeti szakmája.
! Akit hatalmába kerít bármilyen negatív indulat, az nem fogadja el a figyelmeztetéseket. Júdásnak a tegnapi evangéliumban hallott ünneprontó megjegyzésére Jézus a tapintatos válaszában nemcsak Máriát védte meg, hanem előre jelezte közelgő halálát is, amikor a saját temetéséről beszélt. Erre való utalása egyben Júdásnak szánt (1.) figyelmeztetés is volt, aki azonban ezt hallatlanra vette. Amikor pedig Jézus hangosan, mindenki előtt kijelentette, hogy „egy közületek elárul engem”, nem bizalmatlanságot akart kelteni a tanítványokban, hanem szintén figyelmeztetni akarta Júdást (2.), de egyben fel akarta hívta a többi tanítvány figyelmét is a közösség összetartó erejének fontosságára, amelyre egymás miatt is szükségük volt.
Amikor pedig Jézus a bemártott falatot adta Júdásnak, ez volt az utolsó (3.) figyelmeztetés, még egy utolsó lehetőség felkínálása. Amikor Júdás elvette a falatot, „mindjárt belészállt a sátán”. Ez azt jelentette, hogy véglegesen döntött: utoljára is elutasította a felé nyújtott kezet. Miután Jézus tudomásul vette, hogy Júdás végképp eltökélte szándékát, hogy elárulja Jézust, ezután Jézus már nem akarta őt tovább „kínozni”. Ezért szólította fel őt (4. figyelmeztetésként): „Tedd meg mielőbb, amit tenni akarsz.”
A holnapi evangéliumi részletben Máté beszámolójából megtudjuk, hogy Júdás már előzőleg megalkudott a főpapokkal és „csak a kedvező alkalmat kereste, hogy kiszolgáltassa nekik” Jézust.
Jegyezzük meg Júdás árulásának a tanulságait:
– Mi „halljuk meg” a figyelmeztetéseket, akár kívülről (mástól) jönnek, akár a lelkiismeretünkben szólalnak meg!
– A bűn sohasem egy pillanat rossz döntése, hanem fokozatosan érik meg a lelkünkben.
– Jézus elárulása azzal kezdődik, hogy akár egyetlen tanítását nem fogadjuk el.
– Aki nem szereti Jézust mindennél/mindenkinél jobban, az előbb-utóbb elhagyja őt más(valaki) szeretetéért.
– Végül a legfontosabb: aki szereti Jézust, az ha zavarodottságában és gyengeségében meg is tagadta őt, (mint Péter), az meg tudja bánni bűnét.
! NB! Az a legfontosabb, hogy szeressük Jézust, mindenkinél és mindennél jobban!