Nagyböjt 5. hete, szerda – Jn 8, 31-42
Vajon Isten gyermekeinek szabadságában élünk-e?
Szent II. János-Pál pápa szerint (André Frossard riporter kérdésére válaszolva) ha az egész Szentírásból csak egyetlen kifejezés maradhatna fenn az utókorra, és neki kellene döntenie arról, hogy melyik legyen az, akkor azt választaná, hogy „az igazság szabaddá tesz benneteket”. Ez a kifejezés a mai evangéliumban Jézus egyik mondatában található, amely így szól: „Ha megmaradtok tanításomban, akkor megismeritek az igazságot, és az igazság majd szabaddá tesz benneteket .” Néhány mondattal később pedig így folytatta Jézus: „Mindaz, aki bűnt cselekszik, az szolgája a bűnnek… Ha viszont Isten Fia szabaddá tesz titeket, akkor valóban szabadok lesztek”.
Jézus értelmezésében az igazság nem csupán az ő tanítása, hanem az ő személye. Tehát Ő Maga az Igazság, sőt ezzel együtt Ö az Út és az Élet is, amely az igazság megismeréséből és követéséből fakad. Tehát aki Jézus tanítása, vagyis az Isten akarata szerint él, az az igazságban jár, vagyis igazat cselekszik, és eljut az üdvösségre.
Jézus világosságot hozott: utat mutatott, új életet ad. De csak azoknak a szívéből tudja eloszlatni a sötétséget, és csak azoknak tud új életet adni, akik kinyitják előtte a szívüket, akik engedik, hogy a világosság átjárja az életüket. Azoknak tudja az élet örömét ajándékozni, akik engedik, hogy elvegye a szívükből a szomorúságot és a keserűséget, amely a bűnös élet következménye.
NB! Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy mindnyájan vétkeztünk, és hogy bűneinktől egyedül Jézus tud megszabadítani minket, mégpedig a szentgyónás által.
A szentgyónásban a Szentlélek megtisztítja szívünket, eltávolít a szívünkből minden aggályosságot és szolgai félelmet, megerősíti Istenbe vetett bizalmunkat, és arra bátorít, hogy az Istent atyánknak tekintsük, vagyis Isten iránt gyermeki, gyöngéd szeretettel tölt el minket.
Jézust a meg nem osztott szív tiszta cselekvésével kell követni. Csak a tiszta szív tudja befogadni az Istent. Ha bensőnkben szabaddá válunk minden rendetlen érzéstől, akkor semmi nem lesz haladásunk gátja. Ha semmi másra nem törekszünk, csak arra, hogy Isten tetszésére és felebarátaink javára éljünk, akkor örvendhetünk belső szabadságunknak.
Aki csak önmagának él, aki csak a maga számára hajszolja a földi élvezeteket, az a bűn szolgaságában és hazugságban él. Ha az ilyen ember őszinte lenne, akkor elismerné, hogy csupán keresi, de nem találja meg a boldogságot.
Aki viszont engedi, hogy Jézus megszabadítsa a bűn szolgaságából, az megszabadul az önzéstől, és örömmel adja át magát az Igazság (= Krisztus) szolgálatára. Ebben teljesedik ki az „Isten gyermekeinek szabadsága” (Róm 8,21), amelyre „az egész teremtett világ sóvárogva vár” (Róm 8,19). Az ilyen ember nemcsak ebben a földi életében boldog, hanem boldog lesz az örök életben is.