Nagyböjt 4. hete, szombat – Jn 7, 40-53 – Vigyázunk-e arra, hogy negatív indulataink ne kerítsenek hatalmukba minket?
Nagyböjti gyakorlatainkat (az ima, a böjt és a jó cselekedetek területén) nemcsak külsőségesen kell teljesíteni, hanem a megfelelő lelkületünk kialakítása is fontos. És nemcsak bűneinktől és rossz szokásainktól kell megszabadulnunk, hanem negatív indulatainktól is.
?: Vajon mit váltanak ki bennünk a minket ért jogos bírálatok? Negatív indulatokat? Vagy örülünk-e annak, hogy figyelmeztetnek minket, és hálásak vagyunk-e értük, esetleg meg is tudjuk-e ezeket köszönni?
És vajon hogyan viszonyulunk azokhoz, akik leleplezik gyöngeségeinket és rámutatnak hibáinkra? Tény, hogy a próféták és Jézus bírálatai ritkán arattak tetszést. Inkább meg-nem-értéssel és haraggal találkoztak.
Nikodémus semleges hangvételű megjegyzése, hogy „A mi törvényünk nem ítélkezik senki felett anélkül, hogy ki ne hallgatta volna, és meg nem állapította volna, hogy mi (rosszat) cselekedett.”, azt váltotta ki, hogy „A többiek nekitámadtak” Nikodémusnak.
A kirohanások elárulták az illetők előítéleteit, sőt kifejezett rosszhiszeműségét és rosszindulatát. Ha már a törvényre való hivatkozás is kihozta őket a sodrukból, ez elárulta, hogy valami fontosabb volt a számukra a törvénynél is: mégpedig az, hogy Jézus vesztét okozzák. Ennek rendeltek alá mindent.
Megfeledkeztek arról is, hogy éppen az előbb idézett állításukat cáfolta meg Nikodémus, amellyel felelősségre vonták az őröket, sőt rájuk förmedtek: „Csak nem vezetett titeket is félre? Hitt-e benne egy is a főtanács tagjai vagy a farizeusok közül? Csak ez az átkozott népség, amely semmit sem ért a törvényhez.” Utána János evangélista megjegyezte, hogy Nikodémus tanácstag volt.
A másik oldalon pedig ott állt Jézus, aki nem az ellenlépéseken törte a fejét, hanem szüntelenül az Atya akaratát követte. Isten dolgaiban való otthonossága, személyessége, hitelessége átmenetileg megakadályozta még a Jézus elfogatására küldött fegyvereseket is abban, hogy teljesítsék Jézus elfogatásának a parancsát.
De aki befogja fülét, hogy ne hallja Jézus szavát, az előbb-utóbb az emberi szóra sem fog hallgatni, sőt, meg se hallja azt. Saját maga megfellebbezhetetlennek vélt ítéletének rabjaként – egyre bonyolultabb ideológiákat gyártva – sodródik a lelki halál felé. Az ilyen emberen egyfajta megszállottság lesz úrrá. A gonoszság mechanizmusa, a sötétség hatalmának gyilkos gépezete beindul, és ez irányítja az illetőt a végkifejletig.
Nagy a felelősségünk, ha a gonosz indulatok csíráit szívünkbe fogadjuk, és hagyjuk, hogy felnőjenek, és indáival behálózzák gondolatainkat, érzelmeinket és akaratunkat. Nagyon fontos, hogy a gyilkos indulatok kialakulását már a kezdeteknél megakadályozzuk, különben elborítanak minket.
! Fogadjuk úgy a jogos bírálatokat, mint Isten figyelmeztetését! Bűneinket (! negatív indulatainkat is!) ismerjük el, és engedjük, hogy Jézus megszabadítson tőlük, és az ő tanítása szerint éljünk!