December 30. – 1Jn 2,12-17; Lk 2,36-40
Ápoljuk-e az Istennel való kapcsolatunkat?
Anna prófétaasszony azért kapta azt a jutalmat, hogy jelen lehetett a templomban Jézus bemutatásakor, és meg is láthatta Őt, mert „Nem hagyta el a templomot soha, böjtölve és imádkozva szolgálta Istent éjjel és nappal”. Ezen felül Jeruzsálem megváltására is várt.
A templom egy olyan védett hely, amely lehetőséget biztosít az Istennel való találkozásra. Persze, nem találkozik szükségképpen az Istennel az, aki egyszerűen csak eljön a templomba, és meghallgatja a szentmisét, de nem vesz részt rajta. Akár még magához is veszi Krisztus feltámadott testét, de csak külsőleg vallásos. Az ilyen ember lelkében kialszik a vágy a megváltás után. Az Istennel való személyes találkozáshoz ugyanis a testi jelenlétnél többre van szükség.
Anna prófétaasszony hét évi házasság után még 60 évig élt özvegyen, és így érte meg a 84. évet. A szívből jövő imádságának, a böjtölésének és Isten szolgálatának jutalmául kapta meg a hit ajándékát. Ez által felismerhette a kisded Jézusban az évszázadok óta várt Megváltót. Utána „beszélt a gyermekről mindazoknak, akik Jeruzsálem megváltására vártak.”
Joggal felehetjük a kérdést, hogy miért nem beszélt róla mindenkinek? Azért, mert csak azok képesek elfogadni az evangéliumot, akik tudják, hogy ez a világ megváltásra szorul. Aki azt hiszi, hogy az ember képes saját erejéből is boldogulni és megteremteni a földi paradicsomot, az nem fogja fel, hogy miért volt szükség Isten legnagyobb tettére. Arra, hogy Isten a Fiában „értünk, a mi üdvösségünkért leszállott a mennyből” (Hiszekegy).
Anna prófétaasszony jelkép: az ismeri fel Krisztust, aki elfogadja Isten törvényét, és életét ahhoz igazítja. A kisded Jézust látva Istent dicsőítette, mert érdemes volt várnia a Messiásra. A kitartó várakozása, imája és Isten szolgálata meghozta a gyümölcsét.
Mi már ismerjük Jézus csodáit, feltámadását és az Egyház tanúságát. A belső világosságot azonban nekünk is a kegyelem adja meg. A hitben ismerjük meg Istent, a teremtő Atyánkat, és hitünkkel ismerjük fel, hogy egyedül Neki köszönhetjük a megváltást és az örök életet. Ezen kívül Istentől kapunk erőt a bűn elkerülésére és kötelességeink teljesítésére.
Mi pedig minden igyekezetünkkel teljesítsük a kötelességeinket! Imáinkban Isten akaratát keressük, és törekedjünk életünkben azt megvalósítani. Csak így kerülhetjük el a bűnt. Hitünk és reményünk azáltal mélyül el, és áldozatos szeretetünk azáltal lesz kitartó, ha megtartjuk Isten parancsait. Ebben is segítsen meg minket az Isten!