Nagyböjt 4. hete, hétfő – Jn 4,43-54
Hiszünk-e abban, hogy Jézus tud segíteni beteg hozzátartozóinkon? Állhatatosan imádkozunk-e értük? – Hiszünk-e abban, hogy Isten a bűn halálából új életre tud támasztani minket?
A nyilvános szentmisék átmeneti megszüntetésekor elhatároztam, hogy továbbra is írok minden napra homíliát, amelyet Kázmér testvér föltesz a honlapunkra. Ezzel szeretnék segítségére lenni beteg testvéreinknek és hozzátartozóiknak, hogy bizalommal imádkozzanak betegeink gyógyulásáért és hitünk megerősítéséért.
Elhatározásomban megerősített egy olaszországi orvos levele Lombardiából. Ebből idézek.
Soha a legsötétebb rémálmomban sem gondoltam, hogy valaha látni és megélni fogom ezt, ami három hete történik itt nálunk a kórházban. Mi (orvosok) már pszichikailag és fizikailag is ki voltunk merülve, és el voltunk keseredve, mikor időnk volt, leültünk és hallgattuk.
Kilenc napja egy 75 éves lelkipásztor került be hozzánk, komoly légzési problémákkal. Volt nála egy Biblia és ebből olvasott a haldoklóknak, miközben a kezüket fogta… El kezdtünk imádkozni, amikor csak volt pár percünk. Hihetetlen, de megrögzött ateistaként oda jutottunk, hogy Istennél békére leltünk! Őt kérjük, segítsen kitartani, hogy ápolni tudjuk a betegeket. A lelkipásztor elment az Úrhoz, nemsokára mi is követjük. Boldog vagyok, hogy Istenhez tértem, miközben körbevesz az embertársaim szenvedése, halála.
Lehet, hogy az idén csak lélekben tudjuk közösen ünnepelni Jézus feltámadásának csodáját, de higgyünk abban, hogy Istennek hatalmában áll megújítani életünket! Legyen példaképünk a mai evangéliumban szereplő királyi tisztviselő, aki felkelt halálosan beteg fia ágya mellől és nekivágott annak a kb. 26 km-es útnak, amely Kána és Kafarnaum között van, hogy utolsó reményként Jézushoz forduljon segítségért. A királyi tisztviselő fiának meggyógyítása és annak története a mi hitünk keletkezésének és fejlődésének fokozatait is bemutatja.
Nagyon hasonlít a történet a kafarnaumi százados szolgájának meggyógyításához (Mt 8, 5-13, Lk 7, 1-10), de nem azonos azzal. Máté és Lukács ugyanis a százados szerénységét hangsúlyozza, aki hitt abban, hogy Jézus a távolból is képes gyógyítani, és ezért Jézus megdicséri a százados hitét. Ebben az esetben viszont a tisztviselő kérleli és hívja Jézust, hogy menjen hozzá, és úgy gyógyítsa meg a fiát. Jézus ezért kifogásolja hitének gyengeségét: Hacsak jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek.
A tisztviselő hitének gyengesége abban mutatkozott meg, hogy Jézust mindenképpen el akarta vinni beteg fiához. Nem gondolt arra, hogy Jézus ereje nemcsak közelről és nemcsak az érintésen keresztül hat.
Ugyanakkor Jézus szava lehetett olyan próbatétel is, amely alkalmas volt annak a hitnek a megerősítésére, hogy Ő azért jött, hogy életet adjon: Menj csak! Fiad él.- Hitt az ember Jézus szavának, és elment. Kövessük őt!