Van érvényes egyházi házasságom? Igazi „élet-társa” lettem-e férjemnek? Állandóan gondom-e a hűséges együttlét és együttműködés, a teljes odaadás?
Megmondok-e az uramnak mindent, kibeszélem-e magam vele, anélkül, hogy csekélységgel terhelném? Mellőzöm-e a kicsinyes bírálgatást és zsörtölődést?
Vele hordozom-e nehéz gondjait a hivatás és család terén, igazi, vigasztaló részvéttel? Bizalmat, otthonosságot talál-e, ha hazajön? Gondosan készítem-e el az étkezéseket?
Elhanyagolom-e szeretetem kimutatását ellátásában, gondozásában, a gyermekekhez viszonyítva? Félreállítottam-e a gyermekek miatt?
Ápolt, csinos vagyok-e a kedvéért minden nap, és van időm a számára?
Anyaian szívemen viselem-e minden baját és szükségét?
Szorgalmas vagyok-e vagy lusta? Takarékos vagyok-e, értek-e a beosztáshoz? Mindig elégedetlenkedem-e?
Rendet, tisztaságot, kedélyességet, meleget viszek-e otthonomba? Van-e benne, ami a vallásra emlékeztet?
Imádkozunk-e közösen, járulunk-e rendszeresen a szentségekhez?
Gyakran imádkozom-e férjemért és gyermekeimért? Szívemen fekszik-e üdvösségük? „Krisztus Lelke, szenteld meg őt!”
Igyekszem-e – túlzott nyüzsgés nélkül – széppé tenni a család ünnepnapjait?
Gondom van-e igazán uram vendégeire, becsületére válik-e ilyenkor viselkedésem?
Olyan lelkiismeretes vagyok-e, hogy az uramat soha nem sértem, meg nem szégyenítem, mások előtt (pletykával) nem ócsárolom?
Türelmes vagyok-e hibái és gyengéi iránt, megbocsátok neki hamarosan, és megint olyan jó vagyok hozzá, mint azelőtt?
Tiszteletben tartom-e férjem lelkiismeretét? Okosan és szeretettel gondom van-e rá, hogy összhangban legyen a keresztény lelkiismeret követelményeivel?
Gondoskodom-e mindenképpen gyermekink jó keresztény neveléséről?
Ápolom-e a kapcsolatot közeli rokonainkkal, és jó vagyok-e a szegényekhez?
Öröm, vidámság, teljes hűség és töretlen szeretet uralkodik-e házasságunkban?