Lelkitükör – egyszerű változat

Lelki tükör – egyszerű változat – a parancsok alapján…

  • A „főparancs” első része: Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes elmédből és minden erődből. Hogyan állok ezen a téren?
  • A „főparancs” második része: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat. Szeretem-e magamat, és így képes vagyok-e másokat szeretni? A szeretet nem érzés, hanem annak belátása, hogy valaki értékes, és ezért áldozatot hozok érte.
  • Vétkezni lehet gondolattal, szóval, cselekedettel és mulasztással. Ennek szellemében kell a lelki tükröt értelmezni.
  • Sem az aggályosság, sem az erkölcsi lazaság nem megengedhető. Egyik sem jobb a másiknál, mind a kettő a lelkiismeret torzulása.
  • Alapelv a szentírási norma: ami a lelkiismeret ellen van, az bűn.

1. Uradat, Istenedet imádd, és csak Neki szolgálj!
Az első parancs előírja és megparancsolja a hitet, a reményt és a szeretetet. Ezeket a sarkalatos erényeket a vallásos élet gyakorlásával, az imádsággal lehet begyakorolni.

  • Az imádás a teljes személy, az értelem, az akarat és az érzelem hódolata Isten előtt. Van-e része életemben az imádásnak?
  • Imádkozom-e reggelente? Eltervezem-e, hogyan fogom ma Istent és embertársaimat szolgálni?
  • Imádkozom-e esténként? Hálát adok-e a napért? Végzek-e lelkiismeret vizsgálatot?
  • Napközben eszembe jut-e Istenem, szólok-e Hozzá?
  • Odafigyelek-e az imámra, hogy valódi beszélgetés, igazi Isten-tisztelet legyen, vagy csak sablonos szöveg?
  • Törekszem-e a családi közös ima kialakítására?
  • Imádkozom-e a családomért, szeretteimért?
  • Imádkozom-e a világban lévő nyomorúságokért, bajokért?
  • Imádkozom-e a halottaimért?
  • Vannak-e az életemben bálványok, amelyektől függök, amelyek kiszorítják életemből Isten jelenlétét?
  • Ragaszkodom-e valamihez vagy valakihez túlzóan, bűnösen? Mi az, amiért bármit föláldoznék?
  • Hittem-e a babonában, mágiában, varázslásban? Végeztem-e ilyent?
  • Jártam-e jósnál, kuruzslónál?
  • Olvasol-e horoszkópot?
  • Igyekezem-e megismerni hitemet, annak tanítását?
  • Egyetértettem-e Isten, hit vagy vallásellenes beszédekkel, mozgalmakkal, szervezetekkel?
  • Szeretem-e az Egyházamat? Ha kell, kiállok-e érte?
  • Tiszteletben tartom-e mások hitét, vallását?
  • Ha megfogadtam valamit Istennek, betartottam-e?
  • Ígérgetek-e fölöslegesen?

2. Isten nevét hiába ne vedd!
Isten neve szent, a teremtett világ öntudatlanul is tiszteli. Az embernek tudatosan kell Őt megdicsőíteni.

  • Káromkodtam-e? A káromkodás Isten, szentek, szentségek szidása, nem méltó módon történő emlegetése. Milyen gyakran? (A trágár beszéd sem helyes, de más súlyú dolog.)
  • Szoktam-e emlegetni Isten nevét fölöslegesen, tiszteletlenül?
  • Mondok-e fohászt, ha káromkodást hallok?
  • Esküdöztem-e fölöslegesen?
  • Szent dolgokkal tréfálkoztam-e?
  • Odafigyelek-e a beszédem tisztaságára?
  • Szégyellem-e hitemet? Megvallottam-e Isten nevét, ha szükséges volt ?

3. Az Úr napját szenteld meg!
Az Egyház azért írja elő a vasárnaponkénti misén való részvételt, mert a hit hallomásból ered, s az embernek hallania kell újra és újra, hogy Krisztus föltámadt a halálból, és hogy értünk adatott.

  • Vasárnap, ünnepnap mulasztottam-e szentmisét? (Aki beteg, vagy súlyos okból akadályoztatva van, az föl van mentve a misén való részvétel kötelezettsége alól.)
  • A misén kívül megszenteltem-e a vasárnapot és az ünnepeket? Tartózkodtam-e a szolgai munkától?
  • Pihenésre és ünneplésre fordítottam-e az egyházi ünnepeket?
  • Elkövettem-e mindent, hogy a szentmisén áldozhassak?
  • Figyelek-e a szentmisén?
  • Tudok-e ünnepelni, másoknak, a családomnak ünnepet készíteni?
  • Elrontottam-e mások ünnepét?
  • A bűnbánati napokon szoktam-e valamit tenni Isten iránti szeretetből? (Ha elfelejtettem, pótoltam-e más napon?)

4. Atyádat és anyádat tiszteld!
Tisztelni azt jelenti, hogy elismerjük valakinek az életünkben betöltött szerepét, tehát a tisztelet nem érzés. Más büszkének lenni a szüleinkre és más tisztelni őket. Ha büszke is lehetek rájuk, az Isten külön adománya. Máshogyan kell tisztelni gyerekkorban és máshogy felnőttként.

  • Tisztelem-e szüleimet? Engedelmes vagyok-e? Próbálok-e örömet szerezni nekik?
  • Lehetőségeim szerint felnőttként gondoskodom-e idős szüleimről, nagyszüleimről?
  • Gyermekként segítek-e szüleimnek az otthoni munkában?
  • Imádkozom-e a családomért, szüleimért, nagyszüleimért, testvéreimért?
  • Imádkozom-e házastársamért és az ő szüleiért?
  • A családtervezés az Egyház tanítása szerint van (semmi mesterséges beavatkozás, stb.)?
  • Imádkozom-e gyermekeimért, jövőjükért, hitükért?
  • Megtisztelem-e az anyaságot?
  • Meg tudom-e bocsátani szüleim gyöngeségeit, esetleges bűneit?
  • Meg tudom-e bocsátani gyermekeim gyöngeségét?
  • El tudom-e fogadni, megbocsátom-e házastársam gyöngeségeit, hibáit?
  • Tisztelem-e az idősebbeket (iskolában, utcán, stb.)?
  • Segítem-e a gyöngébbeket?
  • Egyetértek-e akár szavaimmal, akár viselkedésemmel – a családi élet és szeretet bármilyen lejáratásával, kifigurázásával?
  • Lehetőségem szerint védem-e a családi élet szentségét, kérem-e ebben Isten segítségét?
  • Hozok-e áldozatot a nehéz helyzetben lévő családokért?
  • Tisztelettel vagyok-e az elöljáróimmal szemben?
  • Tisztelettel viselkedek tanáraimmal szemben?

5. Ne ölj!
Az életnek van megengedett kioltása, mint az önvédelem, és van meg nem engedett kioltása, ez a szándékos gyilkosság, ami égbekiáltó bűn.

  • Az emberi élet szent a fogantatástól kezdve, vigyázok-e rá, tisztelem-e?
  • Volt-e abortuszom, működtem-e közre ilyen gyilkosságban, helyeseltem-e ezt a gyakorlatot?
  • Vigyáztam-e magam és mások egészségére, testi épségére?
  • Törekszem-e a szív békéjére, mert abból származik minden keserűség, harag és gyilkos indulat?
  • Szoktam-e verekedni, durva lenni, gúnyolódni? Másoknak fájdalmat okozni? Ha megbántottam valakit, próbáltam-e jóvátenni?
  • Fékezem-e haragomat és indulataimat?
  • Haragszom-e, gyűlölök-e valakit?
  • Törekszem-e a kiengesztelődésre, megbocsátásra?
  • Imádkozom-e azokért, akik megbántottak, akikre haragszom?
  • Tisztelem-e az élet minden formáját?
  • Vigyázok-e az élőlényekre, nem kínzom-e azokat fölöslegesen?
  • Tisztelem-e az időseket, próbálom-e enyhíteni szenvedéseiket? Elítélem-e az aktív eutanáziát?
  • Készülök-e saját halálomra?
  • Tudatosítottam-e magamban, hogy az öngyilkosság bűn, súlyos lázadás Isten ellen?
  • Csábítottam-e mást bűnre?
  • Van-e bennem részvét és segítőkészség a bajban lévők, a szenvedők és a szegények iránt?
  • Vétettem-e a közlekedési szabályok ellen?

6. Ne paráználkodj!
Isten férfinak és nőnek teremtette az embert, így a nemiség Isten akaratából fakad. Kiteljesedett emberség csak a nemiség integrálásából fakad.

  • Tiszteletben tartom-e saját és mások testét?
  • Küzdök-e azért, hogy testi ösztöneimet én irányítsam, és ne azok engem?
  • Paráználkodtam-e? Gondoltam, beszéltem-e tisztátalant? Néztem, olvastam-e szándékosan ilyet?
  • Törtem-e házasságot? Okot se adok rá?
  • Vigyázok-e házasságomra, a házastársi hűségre?
  • Tettem-e ki veszélynek házasságomat? Ápolom-e magamat, a testemet, a külsőmet, hogy ne nehezítsem meg házastársam hűségét?
  • Cselekedtem-e tisztátalant – mással vagy magammal (önkielégítés, petting, stb.)
  • Nem viselkedtem-e kihívóan, szemérmetlenül? Hiányos öltözék…
  • Előzékeny és udvarias vagyok-e?
  • Tudom-e, hogy a homoszexuális kapcsolat bűn?

7. Ne lopj!
A teremtett világ javainak egyetemes rendeltetése van. A fölösleg nem jogos tulajdon, de a magántulajdon szent, semmilyen erőszakkal nem lehet azt senkitől elvenni.

  • Vigyázok-e a világ javaira, ezeket az „unokáinktól kaptuk kölcsön”?
  • Szoktam-e pazarolni az anyagi javakat: ételt, pénzt, stb.?
  • Becsülettel dolgozom-e?
  • Elvettem-e olyat, ami nem az enyém? Visszaadtam-e már? (Amit titokban vettem el, azt lehet titokban visszatenni.)
  • Szoktam-e lehetőségeimhez mérten másokat anyagilag is támogatni?
  • Betartom-e a szerződéseket?
  • Szoktam-e bliccelni?
  • Vigyáztam-e magam és mások holmijára?
  • Törekszem-e a nagylelkűségre?
  • Felelősnek érzem-e magam a közösség javaiért (iskolában, utcán, vonaton)?
  • Nem „lopom-e” az időt? Becsülettel végzem-e kötelességeimet?

8. Ne hazudj, mások becsületében kárt ne tégy!
A hazugság az igazságnak meg nem engedett eltitkolása, amikor a másiknak joga lenne tudni az igazságot, és azt eltitkolom előle. A hazugság sátáni bűn.

  • Törekszem-e az igazságra? Az igazság ugyanis Jézus szerint szabaddá tesz minket.
  • Eléggé nyílt vagyok-e?
  • Kerülöm-e a kétes, nem egyértelmű helyzeteket? Tolakodó vagyok-e?
  • Hazudtam-e? Okoztam-e ezzel másnak kárt? Próbáltam-e jóvátenni?
  • Rágalmaztam-e? Fogtam-e másra olyat, ami nem igaz? Jóvátettem-e ezt?
  • Megvédtem-e más becsületét, ha tehettem?
  • Elviselem-e az igazságot?
  • Harcolok-e, föllépek-e az igazságtalanság ellen?
  • Egyetértettem-e, támogattam-e akár szóban, akár viselkedésemmel bármilyen rasszista megnyilvánulást?
  • Szoktam-e megszólni másokat?
  • Észreveszem-e másokban a jót? Szoktam-e megdicsérni másokat?
  • Szoktam-e dicsekedni?
  • Hiú vagyok-e?
  • Igényes vagyok-e abban, hogy mit olvasok, vagy hallgatok?
  • Betartom-e adott szavamat?

9-10. Felebarátod házastársát ne kívánd! Mások tulajdonát ne kívánd!
A kívánság nem érzés, hanem törekvés. A kívánság a szívben születik, és onnan kerül a tetteinkbe.

  • Irigykedtem-e (más értékeire, tehetségére, stb.)?
  • Szívesen adtam-e a rászorulóknak (tulajdonomból, időmből)?
  • Elfogadom-e külső-belső adottságaimat? Megbékéltem-e magammal?
  • Kapzsi vagyok-e?
  • Elfogadom-e házastársam adottságait?
  • Törekszem-e őt szépnek látni?
  • Féltékeny vagyok-e?
  • Törekszem-e hibáim kijavítására?