Nagyhétfő – Iz 42,1-7; Jn 12,1-11
Becsületesek vagyunk-e szeretetkapcsolatainkban?
Amilyenek a kapcsolataink, olyan értékes az életünk. Kapcsolatainkat állandóan ápolni, gondozni kell. A nagyböjti időszak első és legfontosabb feladata volt, hogy rendezzük kapcsolatainkat Istennel és embertársainkkal. Ha becsületesek vagyunk, és felismertük, hogy valaki szeretni akar minket, akkor úgy kell/szabad elfogadnunk mások szeretetét, ha azt megfelelő módon és hasonló mértékben viszonozni tudjuk.
Istennel szemben a teljes nyitottságnak kell érvényesülnie = a teljes elfogadásnak és odaadásnak. A többi kapcsolatunkat pedig az Istennel való kapcsolatunknak kell meghatároznia, annak kell alárendelni, a szeretet hierarchiájának megfelelően, Istennek tetsző módon és mértékben. Például a házastársak csak olyan mértékben és módon szerethetnek mást, ami a házastársi szeretetet nem sérti.
Isten irántunk való szeretetét és annak mértékét Jézus főleg a kínhalálnak szeretettel való vállalásával bizonyította. A mai evangéliumi történetben szereplő Mária, Lázár nővére példát ad nekünk, hogy arra a túláradóan tékozló szeretetre, amelyet Isten Fia tanúsít irántunk, Mária csendes, háttérbe húzódó, ugyanakkor ünnepet rendező, szintén pazarlóan nagylelkű szeretete a méltó válasz, és az ilyen lelkület illik Krisztus szenvedésének és halálának ünnepléséhez is.
Nem véletlen, hogy Mária a tettét az önző és becstelen Júdás kifogásolta („tolvaj volt”). Ha mi méltó választ akarunk adni Isten nagylelkű, gondoskodó, tékozló szeretetére, akkor nekünk is Máriához hasonló nagylelkű és szolgáló szeretettel kell körülvennünk azokat, akiket Isten nekünk ajándékozott! Júdás rosszalló megjegyzésére hangzott el Jézus figyelmeztetése, hogy ő nem lesz mindig velük. A jelenlevők közül – Jézuson kívül – senki sem gondolta, hogy ez az utolsó alkalom, amikor békés körülmények között együtt lehetnek Jézussal.
A megkenésnek később a keresztények jelképes értelmet is tulajdonítottak. Megértették, hogy Máriának ez a cselekedete előre mutatott Jézus temetésére. Ezen kívül a hagyomány úgy értelmezte ezt a jelenetet, hogy a rászorulók felkarolása mellett nem szabad megfeledkezni Isten közvetlen, személyes szolgálatáról sem. Sőt, ez a legfontosabb! Ezért van lényegesen több közös imádság és szertartás ezen a héten, és ugyanígy több egyéni imádságnak is kell lennie.
Elkezdődött a nagyhét. Olyan lelkülettel éljük át ezt a néhány napot, mintha életünk utolsó húsvétját ünnepelnénk itt a földön! Tegyük félre a legnemesebbnek látszó ügyeket, a legfontosabbnak tűnő feladatokat is! Mindenekelőtt Jézus szeretete töltse el a szívünket! Vállaljuk szívesen testvéreink szolgálatát is, amint Jézus tette az utolsó vacsora előtt és alatt! Maradjunk hűségesek Jézushoz és azokhoz, akiket a mennyei Atya nekünk ajándékozott és ránk bízott, nemcsak ezekben a napokban, hanem egész életünkben, mindhalálig!