Évközi 5. hét, szerda – Mk 7,14-23
Tudjuk-e, hogy milyen a lelki értelemben tiszta szívű ember? Hogyan tudjuk megőrizni tisztán a szívünket?
Amint a mai evangéliumban hallottuk, Jézus azt mondta, hogy „az ember szívéből származik minden gonosz gondolat, paráznaság, lopás, gyilkosság, házasságtörés, kapzsiság, rosszindulat, csalás, irigység, kevélység, léhaság… és ez teszi tisztátalanná az embert.” Pedig mi hajlamosak vagyunk arra, hogy a rosszért (= a bűnökért) másokat hibáztassunk, vagy a külső körülményeket okoljuk. Nehezen vállaljuk tetteinkért a felelősséget.
Máté apostol a tiszta szívűeket (= a szívükben tisztákat!) hirdeti boldogoknak, mert „ők meglátják az Istent”. (Mt 5,8)
De hogyan tehetünk szert tiszta szívre?
Jézus tanítása szerint az Isten Országa ( amely alatt Isten uraságát, Isten uralmát értjük) a szántóföldben elrejtett kincshez hasonlít, amelyet csak az talál meg, aki szorgalmasan műveli a szántóföldet. Jézus másvalaki földjéről beszél, amelyet a földet művelő ember, miután megtalálta a kincset, mindenét eladva megvásárol magának. Saját lelkünk szántóföldjéről van szó, amelyet Istentől kaptunk művelésre, és csak az találja meg a „kincset” (= Istent!), aki szorgalmasan műveli saját lelkének szántóföldjét. Szent Ágoston szomorkodott amiatt, hogy milyen sokáig kereste Istent önmagán kívül, és nem találta meg, mert Istent a szívébe kellett volna befogadni és megtalálni.
A szántóföld művelése nemcsak azt jelenti, hogy örökösen gyomlálni és kapálni kell. Ez csak a talaj előkészítése. Ültetni is kell! Lelkünk szántóföldjébe az Istentől kapott magokat kell elültetni és gondozni, vagyis végső soron Istent, az ő tanítását kell befogadnunk.
! NB! Az ember sohasem tudja tisztává tenni önmagát. De ha Istennek adja a szívét, Ő tisztává teszi. Szent Pál írja (Róm 5,5): „A nekünk ajándékozott Szentlélekkel kiáradt szívünkbe az Isten szeretete”. Isten teremti újjá a szívünket. Minden héten pénteken a reggeli dicséretben az 50. zsoltárban imádkozzuk: „Moss meg, és fehérebb leszek, mint a hó… Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, új és erős lelket önts belém!”
Assisi Szent Ferenc szerint a szív tisztaságának az a biztosítéka, hogy a tekintetünket mindig Istenre fordítjuk, mindig Istenre figyelünk, és „szabad teret adunk Istennek, ahol teremthet”. Isten cselekedni kezd. Újjáteremti a világot, elsősorban az ember jajsötét szívét. Annak van tiszta szíve, aki nem szűnik meg imádni az élő és igaz Urat, és akinek az egyetlen törekvése, hogy Isten életére odafigyeljen, hogy Isten akaratát megismerje és teljesítse, aki ebben találja minden örömét és gyönyörűségét.
Vörösmarty szerint nekünk az a feladatunk, hogy „tápot adjunk lelki vágyainknak”, vagyis azokat a vágyakat és célokat tápláljuk, amelyeket Istentől kaptunk.
!NB! (= jól jegyezzük meg!) Csak így tudjuk biztosítani szívünk tisztaságát.