Évközi 3. vasárnap (C) – Lk 1,1-4; 4,14-21
Van-e Jézustól kapott személyes programunk, és ennek megfelelően élünk-e?
Ebben a liturgikus évben vasárnaponként Lukács evangéliumából olvasunk. Könyvének első verseiben, amelyeket ma hallottunk, megfogalmazta, hogy könyvének megírásával milyen célt tűzött ki maga elé: „hogy elejétől kezdve mindennek pontosan utána járjak, és sorban leírjak mindent.” Miután az első négy fejezetben leírta Jézus gyermekségének evangéliumát, a mai részletben tudósított Jézus első prédikációjáról Názáretben, amelyben azok előtt ismertette messiási „programját”, akik körében ifjúkorának éveit töltötte.
Az Izaiás könyvéből idézett prófétai jövendölés Jézus programjának a mottója. Ő a Szentlélekkel fölkent Messiás, aki örömhírt hoz a szegényeknek, vagyis azoknak, akiket az élet megtört, akiket adott helyzetükben vagy állapotukban a nincstelenség, a betegség sújt, vagy valamilyen rabságban szenved. Vallási (bibliai) értelemben azok a szegények, akik egyedül Istenbe vetik reményüket, és Istentől várnak szabadulást.
A „mottó” felolvasása után Jézus programbeszéde csupán egyetlen mondatból áll: „Ma beteljesedett az írás, amit az imént hallottatok.” Jézus azért jött, hogy teljesítse messiási küldetését, a mennyei Atya akaratát.
Ellenőrizhetjük, hogy Jézus tudatosan és hűségesen valóban ezt a programot teljesítette. Amikor Keresztelő János tanítványai kérdezték, hogy valóban ő-e a Messiás, Jézus a működését saját szavaival így foglalta össze: „Menjetek és jelentsétek Jánosnak, amiket láttatok és hallottatok: a szegényeknek hirdetik az Evangéliumot.” (Lk 7,23) ! „Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké.” (Zsid 13,8). Jézus programjának megvalósulása folyamatban van a mi életünkben is, és egészen a világ végéig.
Vajon hisszük-e, hogy Jézusban és Jézus által teljesedik be minden isteni ígéret és minden emberi várakozás? Milyen vágyak és remények vezérelnek minket? Krisztus-e a mi egyetlen reményünk? Azok közé a szegények közé tartozunk-e, akik Jézus felszabadító segítségére várnak, mint a Jézus korabeli jerikói vak, hogy lássunk, vagy hogy felismerjük, milyen szenvedélyek rabságából kell(ene) megszabadulnunk, amelyek akadályoznak minket az üdvösségünk útján? Hisszük-e, hogy egyedül Jézus tud megszabadítani, és az ő tanítását követve lehetünk boldogok már itt a földi életben is?
! A keresztségben mindnyájan megkaptuk a Szentlélek kenetét. A mai szentleckében azt hallhattuk, hogy ”Mindnyájan egy testté lettünk a keresztségben az egy Lélek által. Mindannyiunkat egy Lélek itatott át” = Jézussal együtt mindegyikünk elmondhatja, hogy „az Úr Lelke van rajtam.” Miután megértettük és elfogadtuk Jézust, az ő küldetését nekünk kell folytatnunk! Nekünk kell továbbadnunk az ő bátorító és vigasztaló szavait, cselekedeteinket pedig nem lélektelenül, hanem a Szentlélekre figyelve, Jézussal együtt kell végeznünk. Ez a mi hivatásunk és küldetésünk!