Évközi 10. hét, hétfő – Mt 5,1-12
Mi az, ami minket maradandóan boldoggá tud tenni?
Máté evangéliumában Jézusnak öt nagy beszéde található, amelyek közül az elsőt nyilvános működésének kezdetén mondta. A következő napokban ezt az ún. hegyi beszédet fogjuk olvasni az evangéliumban.
A hegyi beszédet közvetlenül megelőzte a tanítványok meghívása (vö. Mt 4,18-22), amiből arra is lehetne következtetni, hogy Jézus a mostani szavait kifejezetten a kiválasztott tanítványokhoz intézte. A beszéd későbbi részeiből azonban kiderül, hogy a beszéde nagyobb számú néptömeg jelenlétében hangzott el, azaz nem csupán a 12 tanítványnak szólt. Ezért az egykori hallgatósághoz hasonlóan mi is úgy hallgassuk Jézus tanítását, hogy az nekünk is szól!
A hegyi beszéd lényeges mondanivalója, hogy az Isten szerető Atya, Aki boldogságra teremtette az embert. Szentháromság vasárnapján azt ünnepeltük, hogy Isten a túlcsorduló szeretet, ugyanakkor a határtalan boldogság. Isten ebben a szeretetben, illetve boldogságban minket is akar részesíteni.
A hegyi beszédnek talán a legtöbbször idézett részlete a ma hallott boldogság-mondások. Ezek nem olyan ígéretek, amelyek csupán halálunk után, a boldog örökkévalóságban fognak beteljesülni. Már itt, a földi életben megtapasztalhatjuk a maradandó boldogság elő-ízét. Jézus mondanivalójának (evangéliumi üzenetének) a lényege az, hogy szomorúságunk örömre fordul.
Aquinói szent Tamás szerint az igazi öröm, az igazi boldogság forrása a számunkra értékes személyeknek, valamint javaknak az elvesztés félelme nélküli birtoklása. De mivel ezen a világon Istenen kívül minden halandó, és mulandó, ezért Nélküle nem lehetünk boldogok. Egyedül az marad meg az örök életre, aki, illetve ami Istenhez kapcsolódik.
Tehát maradandó boldogságunk hátterében mindig Isten áll. Egyedül Ő nyújthat vigasztalást nekünk. Ő teljesíti be az igazság, valamint a szeretet utáni vágyunkat, Aki örök életet ad nekünk, Aki irgalmasan megbocsát, Aki jóságos atyaként gondoskodik rólunk, gyermekeiről, Aki hűségünkért megjutalmaz minket, stb.
Fontoljuk meg, hogy valóban boldogok lehetnek-e azok, akik Isten nélkül
- gazdagnak tartják magukat,
- akiknek itt a földön nincs sírnivalójuk,
- akik erőszakosak,
- akik az igazság birtokosainak képzelik magukat,
- akik mindent megengedhetőnek tartanak maguknak, mert nincsenek erkölcsi gátlásaik,
- akik abban lelik örömüket, hogy békétlenséget szítanak, stb.
Inkább legyünk a földi javaknak a szűkében, az Isten miatt üldözöttek, merjünk és tudjunk sírni, ha nehéz helyzetbe kerülünk! Ugyanakkor legyünk irgalmasok, tiszta szívűek, békességszerzők, stb.! Így Isten részesít minket a tökéletes boldogságban már ebben a földi életünkben, majd pedig az örök életben is.