Húsvét 3. hete. szombat – ApCsel 9,31-42; Jn 6,60-69
Hisszük-e, hogy az Eucharisztia Krisztus valóságos teste, egyben az örök élet tápláléka?
A palesztinai területen megalakult apostoli Egyház életében jelképesen ott van az egész későbbi történelem. Az üldözés hozzájárul a terjedéshez, majd a nehéz időket felváltja a béke korszaka, amikor gondoskodni lehet az egyházi szervezet kiegészítéséről, valamint a hit elmélyítéséről.
Lukács úgy jellemzi az akkori helyzetet, hogy:
- az Egyház békében, valamint az Úr félelmében élt.
- a Szentlélek vigasztalása töltötte el.
Az Eucharisztiáról szóló beszédben az Egyháznak a világgal való találkozása is szerepel, mégpedig úgy, hogy a világ értetlenül fogadja.
Az elmúlt héten az evangéliumokban az Eucharisztiáról volt szó. A mai evangéliumban hallhattunk, hogy amikor Jézus a nyilvános működése elején: „Kafarnaumban az élet kenyeréről beszélt, tanítványai közül… többen azt mondták: »Kemény beszéd ez…« Jézus tudta, hogy tanítványai méltatlankodtak miatta”. Sőt: „ettől kezdve tanítványai közül sokan visszahúzódtak, és többé nem jártak vele”.
Jézus nem vonta vissza, amit mondott. Szilárdan hirdette, hogy az ő teste valóban étel, az örök élet tápláléka, az ő szava szerint az örök élet kenyere.
Emlékezzünk János evangélista Prológusára, amely szerint minden az Ige által lett, Benne volt az élet, mégsem ismerte föl a világ! A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Ám akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekévé legyenek (vö. Jn 1,1-4).
Izaiás próféta, amikor a Messiásról jövendöl, azt mondja Róla, hogy az Úr lelke meg fog Rajta pihenni. Felsorolja a Lélek hét ajándékát, melyek között az utolsó az, hogy betölti Őt az Úr félelmének Lelke. Ezek az ajándékok tehát először Krisztust töltötték el. Viszont ha mi is Krisztus életét éljük, akkor minket is.
Mit foglal magában az Úr félelmének ajándéka?
Nem olyan félelem ez, amely hibáink tudatában elszomorít, illetve aggaszt. Még kevésbé a kárhozattól való félelem, amely legfeljebb ahhoz elegendő, hogy valaki megtérjen, de távol áll az Isten szeretetétől. Az Úr félelme az az ajándék, amely akaratunkat gyermeki tiszteletre indítja, legfőképpen pedig reményt ébreszt bennünk arra nézve, hogy Istentől hathatós segítségben részesülünk. Ezek alapján az Isten iránti bizalom ajándékának is lehetne nevezni.
Bármennyire nehéz megérteni, illetve elfogadni, mi Péter apostol hitével valljuk, hogy az Eucharisztia Krisztus valóságot teste, ugyanakkor az örök élet tápláléka.